Történt az, hogy még egyikőnk sem járt Spanyolországban és volt még pár napig felhasználható wizzair pontunk, amit sürgősen be kellett váltanunk. Mivel a nyári szezonon kívül voltunk már, végre elmerészkedtünk olyan helyekre is, amik óriási turistacélpontok, hátha kevesebben vannak. (Spoiler alert: kevesebben, de így is naaagyon sokan - túl sokan az én ízlésemnek.)

Találtunk olyan hétvégi időpontot novemberben, ahol viszonylag olcsó volt a repülőjegy, és mivel ilyen rövid időre mentünk, kipróbáltuk, milyen hátizsákkal (meg teljesen logikátlan lett volna bőröndöt vinni ennyi időre). A retúr jegyeinkért összesen 8 eurót fizettünk így, a pontoknak hála, szállást pedig sikerült olcsón találni, így az út és szállás fejenként kevesebb, mint 25,000 Ft-ból kijött, ráadásul a hotel egy metrómegállóra volt három Gaudí épülettől is, szóval négy legyet egy csapásra.:)

Hajnalok hajnalán indult a repülőnk, ráadásul korábban is kellett mennünk, mert delegáció érkezett (kezd a hócipőm tele lenni a Magyarországra látogató mindenkivel, akik miatt le kell zárni ezt azt), úgyhogy fél kettőkor keltünk, az osloi emlékekből pedig derengett valami (igazából pontosan emlékeztem rá, hogy mennyire hullafáradt voltam már délután egykor), kicsit paráztam, hogy hogy fogom bírni, de a délutáni fél órás power nap rengeteget segített.

Hola Barcelona card-ot vettünk, amivel 48 órát közlekedhettünk a város tömegközlekedési eszközein, ez pont kitöltötte azt az időt, amit a városban töltöttünk. Nagyjából 10 órára már bent is voltunk a központban, és ahhoz képest, hogy előző nap még csak 4 fix dolog volt, amit mindenképp a megnézendő dolgok listájára tettem és semmi más ötletem nem nagyon volt, egész normálisan sikerült egy útvonalat bejárnunk.

Az első utunk a barcelonai német pavilonhoz vezetett, ez az egyik kedvenc épületem, Mies van der Rohe pedig az egyik kedvencem. Sajnos maga a pavilon zárva volt, mert valamilyen rendezvényre készültek elő, így közelebbről, bentebbről nem tudtuk megnézni, bár éptöriből még pontosan emlékszem rá, mi hogy hol merre van. A pozitív oldala mégis az volt, hogy legalább nem voltak emberek, akikre fél órát kellett volna várnom, hogy elhúzzanak a képből. Itt még sikerült embermentes fotókat lőni, ami Barcelonában nagyon ritka dolognak számít, tehát így visszagondolva most köszönöm az égieknek.

Ezután az MNAC (Katalán Nemzeti Múzeum) felé vettük az irányt a Mágikus Szökőkúton keresztül (képletesen! nem szabad belemenni a szökőkutakba), fel a sok lépcsőn (mozgólépcsőn). Az utolsó etapon is van mozgólépcső, csak jól el van dugva, ki kell sétálni hozzá egy picit és onnan megy fel.

Persze a sportosabb, kevésbé fájós térdű emberek, akik nem hajnali fél kettőkor keltek és tervezték még körbesétálni a város egy részét, felmehetnek simán a lépcsőkön is. Fentről nagyon szép a kilátás egész Barcelonára, látni innen elég sokmindent.



A múzeumban pont mangakiállítás volt, úgyhogy kedves útitársam kedvéért bementünk és megnéztük. Az állandó kiállítások mellett vannak időszakos kiállítások is, a belépő pedig 12 euro. Itt is olyan kis matricát kaptunk jegy gyanánt, mint a tallinni skanzenban, ezt fel kellett valami látható helyre ragasztani. Kaptunk két extrát is, mert ezzel a belépővel másnap is bemehettünk a múzeumba. De nem mentünk, mert más programunk volt. :)


Ezután elsétáltunk a Teléferic-ig, amivel fellibegőztünk a Montjuïc tetejére. Az erődbe nem mentünk be, viszont elsétáltunk körülötte, ahonnan nagyon jó kilátás nyílt az egész kikötőre és Barcelona tengerpartjára.



Innen visszalibegőztünk, és a siklóval lementünk a Paral-lel-ig. Onnan pedig jópár átszállással eljutottunk a szállásig, ahol muszáj volt egy fél órás power napet beiktatni, mert már mindketten teljesen elfáradtunk. Ajánlom egyébként, nagyon hatásos, de nem szabad túlzásba vinni, mert ellenkező hatást vált ki. 20-40 perc kis szunyókálás és az ember újult erővel kel fel.




Miután felkeltünk aznap másodszor is, kinéztünk a közelben egy jó értékelésű helyet és elmentünk vacsorázni. Előtte azért lenyomtunk egy órányi kutatást a neten, "how to tapas for dummies" jellegű keresésekkel. Szerencsére a hely két saroknyira volt a szállástól, ezt a patatas bravas, egy liter sangría és egy adag paella után nagyon tudtuk mindketten értékelni. Egyébként nagyon szuper volt, finom volt az étel, finom volt az ital, jó volt a kiszolgálás is, úgyhogy szívből ajánlom mindenkinek a Palermo-t.


Este még gyorsan (és technikai malőrök miatt kevésbé gyorsan) megvettük másnapra a belépőjegyeket. Mindenhonnan hallottuk, hogy érdemes előre online megvenni a jegyeket a népszerűbb helyekre, mert 1: elfogyhatnak, 2: nem kell kivárni a kilométeres sorokat a pénztárhoz, 3: olcsóbbak az online megvásárolt jegyek átlag 3-5 euróval.



Gaudís napot terveztünk, négy olyan hely volt, amit meg akartunk nézni, de egyrészt az idő szűke miatt, másrészt pedig pénztárca miatt képtelenség lett volna mind a négyet kívülről-belülről megnézni. Ráhagyásokkal kalkuláltunk, de így is épphogy odaértünk egyik állomásról a másikra, elég sok időt el lehet tölteni ezeken a helyeken.


Az első állomás természetesen a La Sagrada Família volt, ide a legolcsóbb jegytípus már nem is volt elérhető, de abszolút nem volt gond, mert az audioguide nagyon sok plusz és érdekes infot elmondott, ráadásul volt magyar verzió is. Szerencsére az előre megváltott jegy miatt nem kellett sorba állnunk, viszont a biztonsági ellenőrzésnél legalább 10-15 percet eltöltöttünk.


A bazilika lélegzetelállító, nem gondoltam volna, hogy _ennyire_. Szerintem ez minden ember bakancslistáján helyet érdemel. A sok-sok apró részlet, a kapukon a levelek között megbújó kis hangyák, bogarak, gyíkok, a fákra emlékeztető oszlopok, a kelet felőli hideg tónusú-, a nyugat felőli meleg tónusú ablakok, mind mind olyan részletek, amitől ez az egész tényleg nagyon különleges lesz.


A toronyba is fel lehetett volna menni, de egyrészt úgy nagyon drága lett volna a jegy, másrészt pedig máshonnan is körbe lehet nézni, ahonnan ráadásul még a Sagrada Famíliát is látod, viszont innen azt értelemszerűen ugye pont nem. Olvastam több helyen, hogy nem érdemes rá költeni, így bőven elég volt az audio guide, így is körülbelül 2 órát töltöttünk el bent.



A fenti képek nem adják vissza azt a látványt, amit élőben nyújtott a színes ablakokon beszűrődő fény. És bármit is mondanék, írnék erről a helyről, az sem adná vissza a valóságot. De azért kommentár nélkül még pár fotót ideteszek.








A Güell parkba vezetett az utunk, ahova egy ponttól ingyenes busz vitt fel minket (mármint jeggyel ingyenes). Jó hosszú sor volt itt is, úgyhogy ide is érdemes előre jegyet váltani, mert olcsóbb is. Ez mindössze 10 euroba került fejenként. Mikor jöttünk kifelé, fél három-három körül, akkor álltak sorba az emberek a 17:30-as beengedéshez. A park egy része ingyenes, de a képeslapokról ismert épületek, helyszínek természetesen a fizetős részen vannak, ahol egyszerre maximum 400 ember tartózkodhat. Így a jegyed időpontra veszed itt is, az időponttól mindössze fél órád van, hogy odaérj, különben buktad az egészet. Amikor kimész, akkor ismét leolvassák a kódot, onnantól pedig már nem tudsz többet bemenni a fizetős részre.


Rengeteg ember volt itt, de tényleg rengeteg, mindenhol perceket kellett várakozni, ha egy fotót szerettél volna lőni, úgyhogy nem voltam boldog, mert folyton belelógott valaki a képbe. De nem is ez bosszantott fel igazán. Tudom, hogy én is egy turista vagyok a több ezer, tízezer, százezer turista közül, de amikor az idióta embert háromszor küldi el a szekus, hogy ne üljön rá a szökőkútra és ne fogdossa össze, de negyedjére is visszaül rá egy rohadt fotó kedvéért, akkor elszáll az agyam. Vagy amikor átmászik a korláton a tiltott helyre, hogy ott fotózzák le, akkor szinén rohadt ideges leszek. Ez miért jó? Miért kell ekkora fogalmatlan gyökér módjára viselkedni? Ezek miatt a kretének miatt szívja meg az, aki tényleg szeretne látni ezt-azt, lefényképezni, mert egy idő után majd ezt is lezárják. És teljesen megértem, hogy valakiknek nagyon elege van a turistákból, mert ebből nekem is elegem volt és én szégyelltem magam mindenki más helyében.


A Güell parkból is szép kilátás nyílik a tengerre és a városra, le lehet ülni pihenni (ha nem zavar a tömeg), körbe lehet sétálni, sok időt el lehet tölteni itt is. Amint beléptél, annyi ideig maradhatsz, ameddig szeretnél, csak időben kell odaérni.














A pálmafák lombjában rengeteg zöld papagáj lakik (nem vagyok ornitológus, nem tudom, mi a pontos nevük), akik nagyon-nagyon hangosak és ha nem vagyunk óvatosak, akkor a fa terméséből a fejünkre is pottyanthatnak pár szemet. Sajnos fotót nem nagyon tudtam róluk csinálni, mert csak pillanatokra mutatták meg magukat.




Visszamentünk a Sagrada Famíliához egy churrososhoz, ahol TÖLTÖTT churrost ettünk, muszáj volt kipróbálnom milyen, úgyhogy szerintem kiválasztottam a legdurvábbat, legédesebbet, Spanyolországban mi mást, mint a dulce de leche-vel töltött churrost. Voltak itt egyébként sós változatok is, lehetett kapni a hagyományost is.


Sötétedés előtt még volt pont annyi időnk, hogy megnézzük a Casa Milát és a Casa Batllót, ezekbe már egyrész idő híján nem mentünk be, másrészt pedig 25-30 euro volt a belépő, így simán el lehetett volna csak ezzel a négy helyszínnel tapsolni 30,000 Ft-ot egy nap alatt.


Végül elmentünk még vacsorázni, így is nagyjából 9-10 körül értünk vissza a szállásra, szóval ezt a napot is kimaxoltunk annyira, amennyire csak lehetett.

A szegényes spanyoltudásom valahonnan a tudatom legmélyéről azért előjött és feltűnően sok mindent megértettem, ennek ellenére a két nyelven is kiírt szövegekhez képest én valami harmadik félét tanulhattam (vagy ki tudja, akik csoporttársaim voltak gimiben, azok értik, miről beszélek).

Egyébként riogattak minket a tüntetéssel, ebből csak annyit tapasztaltunk, hogy itt-ott az utcákon láttunk még felfestéseket, valamint rengeteg ablakból lóg valamilyen politikai üzenet vagy katalán zászló.



Két nap alatt valóban nem sokat lehet látni a városból, mi úgy éreztük, hogy kb. még egy nap kellett volna ahhoz, hogy mindent meg tudjunk nézni, amit terveztünk. A Tibidabora, a partra és az El Góticra szerettünk volna még időt szakítani.

Ezek után jön itt is a szokásos dumánk, hogy ide is lesz majd miért visszajönni. :) Szép város Barcelona, az emberek közvetlenek, a látnivalók drágák, bár nem sajnáltuk rájuk a pénzt, de szelektálni kellett.

Az időjárás is jó volt, bár elvileg itt lett volna két-három fokkal melegebb, mint Budapesten, ehelyett fordítva volt, de sütött a Nap bőven, szóval csak a nagyon szeles helyeken volt kicsit hűvösebb, mint amire számítottunk.