Dél-Finnország és Helsinki

September 09, 2018

Elsőként a legfrissebb utazás élményeit szeretném összeszedni - hiszen mindig ez az emlék él bennünk legfrissebben. Azért majd kíváncsi leszek arra is, hogy amikor visszamenőlegesen írok meg egy bejegyzést, mennyivel lesz másabb a mostaninál, mert idővel megváltoznak az emlékek és máshogy tekintek vissza, nosztalgiázva. Már most kavarog a fejemben a sok-sok régi úticél: Disneyland, Norvégia, Berlin, és még sorolhatnám...

De áttérek a bejegyzés fő témájára.
2018. augusztusában jártunk Helsinkiben és Finnország délnyugati partjainál, a finn szigetvilág csodásabbnál csodásabb pontjain.

Suomenlinna szigetéről nézve a napsütés

Hosszas tervezgetés előzte meg az utazást, már nagyon régóta lefoglaltuk a repjegyet Helsinkibe. Tudni kell rólam, hogy "repjegyvadász" vagyok, szinte nincs olyan nap, amikor ne mennék fel egy-egy légitársaság honlapjára és nézném végig az ajánlatokat. Természetesen eleinte a legismertebb fapadosok legolcsóbb ajánlatait böngésztem, viszont ennél az utazásnál nem azt választottam. Mehettünk volna alig olcsóbb fapadossal Tamperébe, de inkább kipróbáltunk egy új légitársaságot (ami szintén fapados, bár össze sem lehet hasonlítani a többivel, sem a repülés élményét, sem a földi kiszolgálás minőségét), ami egyenesen Helsinkibe vitt minket. Azért döntöttem így, mert ígyis-úgyis a főváros lett volna az egyik cél, és nem is biztos, hogy anyagilag jobban kijöttünk volna, ha a tamperei járatot választjuk és az onnan a Helsinkibe közlekedő transzfert (pl. Párizs esetében majd mesélek erről).

Helsinki és az óriás ferry-k

Fura egyébként, mert talán ez volt az az utazás, amit a legkevésbé vártunk a sok közül, és nem azért, mert "már beleuntuk a folyamatos utazgatásba", hanem talán az volt az oka, hogy amikor rákerestünk Helsinkire és a környékre, nem igazán találtunk hirtelen olyan látványosságokat, amiktől hátast dobtunk volna. Így tervezgettük azt is, hogy a szűk 6 napból, amit itt töltenénk el, egy-két napot Tallinra áldoznánk. Kb. az utazás előtt másfél hónappal még a szállás sem volt lefoglalva, mert semmi ötlet nem volt a programot illetően, ami szintén nem igazán jellemző rám.

Gyönyörűen beharangoztam ezt a kiruccanást, nem? :)

Ehhez képest talán az egyik legjobb kirándulás volt, az biztos, hogy a top 5-ben helyet kap!

Rosala egyik szigetén

Tehát kb. másfél hónappal az indulás előtt már fejfájósan próbáltunk sakkozni, hol töltsünk el pár napot, a helsinki szállásárakat az átlagnál magasabbnak ítéltem meg (szükségem van a kényelemre, azt hiszem már túl öreg vagyok ahhoz, hogy közös zuhanyzót használjak 12 másik emberrel, akivel egy hálóteremben alszom, így vannak igényeim szállás ügyileg is, pl. a svédasztalos reggeliket egyszerűen imádom, és szeretem, ha akkor megyek wc-re, amikor akarok, és nem ülnek a mellettem lévő négy fülkében is, szóval ezt azt hiszem, hogy tökéletesen összefoglaltam).

Már-már annyira kerestem, hogy mit lehetne megnézni, hogy többszáz kilóméterre Helsinkitől jártam. Szállás alig, vagy iszonyat drágán... Már képes voltam arra is, hogy a büféreggelitől eltekintsek, és airbnb-t nézzek.
És itt történt az első heuréka pillanat!

Finnország ugyanis tele van picike kis házikókkal, amiket előszeretettel adnak ki turistáknak. Mivel a népsűrűség nagyon alacsony az országban, biztos lehetsz abban, hogy találsz egy olyan faházikót, amilyenről csak azt hitted, hogy a mesében létezik: a szomszédos ház baromi távol van, így aztán senki sem zavar meg téged a nagy nyugalomban. Jellemző még ezekre a házakra, hogy egytől-egyig megtalálható bennük egy - ha nem is eredeti finn, de legalább elektromos - szauna, tó vagy tenger partján vannak és 99%-ukban nincsen fürdőszoba (tehát ha éjszaka "ki kell menned", azt értsd szó szerint: elő a zseblámpával és felejts el mindent, amit eddig horrorfilmekben láttál, mert hát neked biztos, hogy legalább pár métert kint kell botorkálnod a sötétben, hogy elmenj a mellékhelyiségbe, és ha valami baj van, a kiáltásaid se hallja meg senki, mivel szomszéd az nem nagyon van).

Pottyantós wc Bengtskär szigetén

Egyik régi álmom, bakancslistám egyik tétele, hogy egyszer járjak egy igazi világítótoronynál. Nagyon sok világítótorony van az imádott északi országaimban, és sok ilyen hely hotelként is üzemel. A rengeteg keresgélés után szupernél szuperebb programokat találtunk, így kb. az utazás előtt pár héttel végre körvonalazódott, hogy mit, mikor, hol, miért fogunk megnézni. :) Innentől kezdve zabszem a seggben effektus volt!

Így alakult a programunk:
augusztus 23. csütörtök este: érkezés Helsinkibe
augusztus 24. péntek: egész napos Helsinki városnézés
augusztus 25. szombat: látogatás a rosalai Viking Centrumba és hajózás Bengtskär világítótoronyhoz
augusztus 26. vasárnap: utazás, relaxálás egy kis finn kunyhóban
augusztus 27. hétfő: relaxálás, szaunázás egy kis finn kunyhóban, tengerben fürdés
augusztus 28. kedd: még egy kis Helsinki és utazás haza

Nagyjából megpróbáltam bejelölni, merre jártunk. Elképesztő, milyen óriási ez az ország!
Béreltünk egy autót ott tartózkodásunk idejére. Elképzelhetetlen lett volna ezt az utat bejárnunk autó nélkül. Helsinki tömegközlekedése nagyon jó, okostelefonra letölthető applikációval gyerekjáték bármilyen jegyvásárlás, minden értelmesen le van írva és nem nagyon drága, így ott ez volt az opció. Ha viszont vidékre szerettünk volna menni, mindenképpen kellett egy autó, tömegközlekedés ezekre a helyekre kb. egy nem létező fogalom.

Szeretnék egy kicsit írni a légitársaságról is.
A norwegian egy, a nevéből nagyon könnyen kitalálható, norvég fapados légitársaság. Budapestről van pár közvetlen járata több norvég városba (pl. Osloba, Bergenbe), Stockholmba, Helsinkibe és még pár helyre. A többi diszkont légitársaságnál drágább valamivel, viszont sokkal kényelmesebb volt az utazásunk.
Nem akarták feladni a csomagunkat plusz pénzért, senkit sem érdekelt, mekkora és hány táska van nálam, nem kötöttek bele semmibe, és még szétültetni se ültetettek szét minket. A szarrágás legkisebb jelét sem vettük észre, bár jelzem, hogy ez csak egy oda-vissza út volt, a másik két légitársasággal már többet utaztunk, így elképzelhető, hogy itt is előfordulhat ilyen.
A gépen volt ingyenes wifi, amit utazómagasságban lehetett használni. Nem mindig működött sajnos, de volt más, ami útközben szórakoztatta az utasokat.
Imádom követni térképen, hogy merre jár a repülőgép, itt erre is van lehetőség, bár csak egy srácnál láttam, hogy laptopon nézte, jó lenne tudni, hogy telefonon hogyan működik ez.
Az ülések feletti kijelzőkön folyamatosan ment valamilyen mese, rövidfilm, vagy főzőműsor, úgyhogy ha a tájat eltakarták a felhők, akkor is volt mit nézni.

A végtelen Balti-tenger
Első napon nagyon későn érkeztünk meg Helsinkibe, átvettük az autót. A Hertz-től béreltünk autót, mert ez volt a legolcsóbb, és ez a cég biztosan írta, hogy 24/7 át lehet venni tőlük a járművet. Mivel az iroda már nem volt nyitva, az night office-ba vitték át a kulcsot, ahol egy nagyon aranyos finn bácsi adta oda nekünk az iratokat és elmagyarázta, merre találjuk az autót.

Természetesen itthon felejtettük a rácsra rögzíthető telefontartót... Így végig a kezemben tartottam a telefont és úgy navigáltam. A finn autós kultúrát ez alapján a pár nap alapján abszolút pozitívan tudom megítélni. Itt, ha kint van a 40-es tábla, a BMW-s nem fogja megelőzni az előtte 35-tel haladó traktort, mert átlépné a sebességhatárt. Inkább megy egy km-t, ahol már 60-as tábla van, és megelőzi ott. Ha kint van a 80-as tábla, akkor a finnek 99%-a, 80-nal megy. Nem 85-tel, vagy 90-nel. Senki sem villog le, nem megy a seggedbe, hogy ugyan miért csak 55-tel mész a 60-as táblánál és mindenki jobbra tart. Egy Hungária körút kaliberű úton Helsinkiben nem 70-nel mész, hanem 40-nel. És szinte egytől egyig mindenki betartja.
Vidéken nem sok autóval találkoztunk, nem jártunk nagyon sűrűn lakott területeken, így ez nem is volt meglepő. Inkább attól paráztam, hogy az erdő közepén, éjszaka a sötétben be ne ugorjon egy rénszarvas az oldalsó ablakon. :D Elég nehéz volt így bármi másra koncentrálni, mondjuk a feketeségen kívül nem sok mindent lehetett látni.

Helsinki a Suomenlinnáról

A szállásunk Helsinkiben egy Radisson Blu hotel volt, imádtam a reggelijét, szerintem reggelente legalább ötezer forintnyi füstölt lazacot megettem. :)

Aznap nyakunkba vettük a várost és megnéztük a "kötelező" látványosságokat. A már említett telefonos alkalmazáson megvettük a tömegközelekedésre a jegyet, és elindultunk. Szerencsére konkrétan a szállás előtt volt a villamosmegálló, így kb. 10 perc alatt eljutottunk az első célpontunkhoz.

Tuomiokirkko

A Tuomiokirkko-t (Helsinki Székesegyház) néztük meg, csak kívülről, mert ezt az egy napot terveztük eltölteni Helsinkiben, így inkább csak kívülről szemléltünk meg mindent, ahogy azt utazásaink során általában tesszük. Ezután lesétáltunk a piactérre, ahol vettünk friss gyümölcsboxot, amiben volt meggy, eper, áfonya, vörösáfonya, málna meg szeder. Komppal (erre is jó volt a jegy) elmentünk Suomenlinnára, ami Helsinkitől délkeletre egy szigeten található erődítmény és Helsinki egyik városrésze.

Suomenlinna
Ezen a szigeten simán el lehet tölteni egy egész napot. Nagyon sokan piknikeztek kint, de nem volt óriási nagy tömeg. Idilli kis hely alig 10 percre a nyüzsgő fővárostól. Egyébként párszázan lakják is a kis szigetet.

Suomenlinna
A kék útvonalat követtük a szigeten, ezzel nagyjából bejártuk az egészet. Rengeteg állomása van, kis parkok, templom, kávézók, boltok, szobrok, alagutak, stb. Nagyon jó időnk volt, napsütéses, szellős, 23 C, ami számomra kb. a tökéletes nyári, meg bármikori időjárás. Pont megfelelő volt városnézésre.
Helsinki szigetei
Gyönyörű kilátás nyílik innen a városra, az öböl kis szigeteire, áldom az eget egyébként, hogy a teleobjektívem is vittem magammal. A komp 10-20 percenként jár és nagyjából 10 percig tart az út.

Helsinki és a szabadtéri piactere
Már jó éhesek voltunk, amikor visszaindultunk. Nem is volt kérdés, hogy a piactéren halat fogunk enni. Egyébként az egész út alatt halat ettem hallal, maga volt a mennyország, sírva fakadnék, annyira hiányzik.
Én egy haltálat ettem, amiben volt istenien elkészített lazac, tintahalkarikák (nem volt rossz, de azért ha lehet választani más tengeri herkentyű és tintahal között, akkor a más tengeri herkentyűt választom) és egy jó nagy marék olajban kisütött speckó, Lappföld édesvízeiben élő apróhal, ami a muikku névre hallgat.
Ezután elsétáltunk az Uszpenszkij-székesegyházhoz, utána pedig felültünk az óriáskerékre, amiről be lehetett látni majdnem az egész várost. Kicsit gyorsabban megy egyébként, mint a többi (minden városban szeretünk felülni az óriáskerekekre, imádom fentről látni a világot), de több kört megy. Egy óriási luxushajó állt az óriáskerék mellett, egyszer egy olyanra is befizetnék, de csak majd... :)

Helsinki
Gyorsan elmentünk még a vásárcsarnokba, sajnos záróra előtt nemsokkal értünk oda, így már alig volt valami nyitva, amit mondjuk azért annyira nem bánok, mert biztos, hogy vettem volna magamnak például egy egész lazacot és megettem volna (annak ellenére, hogy előtte vacsoráztam). Listával jöttünk, kaptunk tippeket, hogy mit érdemes megnézni és mit érdemes enni, így bementünk egy boltba és bevásároltunk, hogy este legyen otthon is valami, ha megéheznénk.

Nem keveset mentünk aznap. :)
Másnap nagyon korán kellett kelnünk, mert 11-kor indult Kasnäs kikötőjéből a hajónk a rosalai Viking Centrumba és Bengtskär szigetére. Az út autóval kb. 3 óra volt, és mivel nem ismertük az utat, útviszonyokat, így 3,5 órával kalkuláltunk. Az úton nem sok autóval találkoztunk, miután elhagytuk Helsinkit és Espoot. Az autópályán egyébként rengeteg alagút volt, amit imádtam! 10:45-re oda is értünk Kasnäs-be, mi voltunk az utolsók, úgyhogy rögtön indult is velünk a hajó.

Rosala
Megérkeztünk Rosalába, ahol egy viking ruhába öltözött pasas várta a csapatunkat. Elsétáltunk a Viking Centrumba, ami kb. két percre volt a kikötőtől. Körbejártuk picit a helyet, majd beültünk a Chieftain hall-ba, ahol a vikingek is összegyűltek annak idején. Hallevest ettünk és ehettük a sziget kenyerét (kicsit édeskés rozskenyér volt, de nagyon finom volt), illetve vizet ittunk. Meg lehetett kóstolni a sziget saját sörét is, de ettől eltekintettünk.

Finnországban a víz isteni finom, ahol csak lehetett, azt ittunk. Rendkívül jó a minősége, és az íze is, víz és víz között is van különbség!

Rosala Viking Centrum
Ezután útnak indultunk oda, ahova már nagyon-nagyon vártam az utat! Beültem a hajó hátuljába, ami nyitott volt, így könnyebben tudtam fotózni, hideg sem volt, és oltári megnyugtató volt a nyílt tengeren, hullámokon ringatózva szelni a habokat. Innen nem is láttam, hogy mi van előttünk, nem tudtam, mikor érünk oda a világítótoronyhoz. Rosalához közel még sok-sok kisebb-nagyobb szigetet láttunk, mindegyiken állt 1-2 házikó.

Apró szigetek az úton
Ahogy távolodtunk a parttól, a szigetek is egyre ritkultak, és a fák, növényzet is egyre ritkább lett rajtuk. Bengtskär világítótornyát egyébként az északi világítótornyok anyjának is nevezik, mert ez a legnagyobb. A világháborúk idején többször is lebombázták, jelenleg a Turkui Egyetem tulajdonában áll és ők "gondozzák" a tornyot és a szigetet is. Elképesztő belegondolni abba, hogy távol a civilizációtól, a tenger közepén egy apró szigeten áll egy világítótorony, ahol annak idején több család is évekig élt. Volt egy pár órás szabad program, ami először hosszúnak tűnt, de rengeteg időt el lehetett itt tölteni, rengeteget fotóztam, szelfiztünk is természetesen, kövekről kövekre ugráltunk és csak néztük a tengert.

Bengtskär világítótorony
A világítótoronyban szobát is kivehetsz, az aljában pedig üzemel egy kis kávézó is és szuvenírbolt. Kaptunk természetesen információkat is, egy fiatal srác beszélt nekünk - egyébként kíváló angolsággal - a világítótorony történetéről, és a kérdéseinkre is mindre tudott válaszolni. Mesélte, hogy a kopár sérszigeten felnőtt gyerekek amikor először értek a partközeli szigetek közelébe és meglátták a fákat, megkérdezték, hogy itt miért ilyen nagyok a zöldségek. :)
A világítótorony tetejére fel lehet lépcsőzni, ami olyan is, mint egy kis múzeum, az ablakokban elhelyezett tárgyakból sokat megtudhatunk a toronyról, a sziget élővilágáról, stb.

A tenger a világítótorony egyik ablakából
Elindultunk vissza a Rosala Viking Centrumba, mert befizettünk az esti vacsorára is. Ez a nap azért volt különleges, mert épp augusztus utolsó szombatja volt. A hagyomány szerint pedig minden augusztus utolsó szombatján a balti országok partjain tüzeket gyújtanak és ilyenkor mindenhol nagy buli van.

Finn szigetvilág
Eleinte kicsit kellemetlenül éreztem magam, hiszen kb. semmit sem értettem a finn nyelvből, és javarészt a helyi lakosság jelent meg ezen az eseményen, mindenki ismert mindenkit. Szerencsére egy amerikai társaság is megjelent, akik szintén véletlen találtak erre az eseményre és ők is befizettek. Így egy asztalhoz ültünk le, és végre értettünk valakiket és tudtunk beszélgetni. A vacsorához kaptunk egy-egy falapot, fa evőeszközöket, és a nagy asztalról annyi ételt szedtünk, amennyit csak akartunk.

Volt lazac, füstölt vaddisznó hús, rengetegféle marinált hal, kétféle kenyér, vaj, tarlórépapüré, friss saláta, házi majonéz és barnaszósz, illetve egy sütemény, ami baromi fűszeres volt, de nem bírtam kitalálni, hogy mik vannak benne.

Rosala Viking Centrum
Az este végével volt műsor is, meggyújtottak egy nagy golyót, amit egy katapultról lőttek ki. Persze előkerült a nem viking kori tűzoltó készülék is, ha valami gond lenne. Az egész falu, az egész sziget megjelent erre az eseményre. Sajnos semmit sem értettünk abból, amit finnül beszéltek.

Viking kakas Rosalából
Ezután átsétált az egész csapat a kikötőbe, és vártuk, hogy meggyújtsák a tüzet a parton. A hajóúton pár helyen láttunk halmokat (gondolom, ez a finn lomtalanítás) a parton. Egy hajó vitt vissza minket Kasnäs-be, ahonnan kb. 11-kor indultunk a következő szálláshelyre, ami 1 óra autóútra volt tőlünk.

Augusztus utolsó szombatján több helyen tüzet gyújtanak a partokon a Balti országokban
Egy csoda kis bed and breakfastban foglaltunk egy éjszakát. Egy, a semmi közepén álló villából alakítottak ki pár szobát, a srác földműveléssel foglalkozik, a felesége pedig a két kis gyerekkel otthon van, illetve vezeti a panziót. Kaptunk reggelit is, a szoba nagyon ízlésesen volt megcsinálva és berendezve. El tudnám képzelni magam egy ilyen helyen, hogy ezzel foglalkozzak.

Suvisaaristo
Innen indultunk tovább az utolsó szálláshelyünkre, az airbnb-n foglalt kis kunyhóba. Mivel nem voltam teljesen biztos abban, hogy jó időnk lesz, ezért olyan házikót kerestem, amiben volt fürdőszoba, nem tudtam volna a finn életstílussal azonosulni, hogy a jéghideg tóban fürödjek meg, annak ellenére, hogy garantáltan északi vérem van. Espoo melletti kis szigetek egyikén találtunk is egy ilyet. Ez nem az a faház, ami távol van mindentől, itt egész évben élnek emberek, a hostunk óriási villája mellett a fák között állt ez a kis lakrész, valószínűleg egy szaunához építettek hozzá pár helyiséget.

Espooban megálltunk ebédelni. A kikötőnél találtunk egy éttermet, ami 4sq-en jó értékelést kapott, így ezt választottuk. Jellemző itt sok helyen, hogy főként hétvégén az ebéd büféebéd, vagyis az itthon pl. Wasabiból, vagy Trófeából ismert all you can eat: befizetsz és annyit eszel, amennyit akarsz. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy tíz tonna lazacot ettem meg aznap ebédre. :)

Suvisaaristo
Annak ellenére, hogy milyen közel voltunk Helsinkihez, a madarak csicsergésén, bogarak zümmögésén és egy-egy motorcsónakon kívül más zajt nem hallottunk. Iszonyú nyugalom van mindenhol, így az itt töltött napjainkra nem is terveztünk semmi különöset. Meg akartuk élni ezt a nyugalmat, a csendet, a semmittevést és persze kipróbáltuk a szaunát is. (A fürdőruhámért a Keletitől kellett visszafordulni amúgy, de elértük a gépet.)

Kíváncsi mókus a házikónk mellett
Egy jó 4-5 órás időtöltés volt a szaunázás, minden etap után bementünk a kis stégről a tengerbe is, bár szépen szólva NAGYON hideg volt. Ültünk a parton és élveztük a semmittevést.

Egyik reggel a napfelkeltéért is képes voltam korán felkelni.
Az utolsó napunkra Porvoo meglátogatását terveztem, de annyira jó volt még lustizni kicsit a nyugalom szigetén, hogy inkább Helsinki mellett döntöttünk. Leraktuk az autót egy mélygarázsban és besétáltunk a piachoz, megebédeltünk, és elindultunk a reptérre. A gép indulását és a kocsileadást elszámoltuk az időeltolódás miatt, így egy órával többet töltöttünk a terminálon.

Finnország kétnyelvű ország, minden ki van írva finnül és svédül is, hálaistennek, legalább nem éreztem teljesen elveszettnek magam. Finnül tudok boldog szülinapot kívánni a Mikulásnak, két káromkodást ismerek, és egy kifejezést a fárasztó poénokra, így ezzel nem mentem volna sokra, de szerencsére a svéd dolgokból sokmindent megértettünk, vagy kitaláltuk, hogy miről lehet szó.

Helsinki egy abszolút élhető városnak tűnt. A nyugati városok mindegyike kicsit idegen és talán azt is mondhatom, hogy "modern" az én, vagy a magyar ember szemének. Helsinkiben viszont pont ez volt az otthonos, én arra tudok gondolni, hogy valószínű a szovjet behatás miatt is nagyon sok olyan épület, építmény, mozzanat van, amitől közelebbinek érzem magunkhoz.

Finnország gyönyörű hely, ez a rengeteg kis sziget, tenger, tavak nagyon megfogtak. Kicsit nekem hiányoztak innen délről a tenger melletti havas hegycsúcsok a képből, amiket pl. Norvégiában látni.

És a muminok...! Imádom, úgyhogy legközelebb ha erre jövök, akkor biztos meglátogatok egy Mumin Múzeumot. Nem jöhettem haza Little My kulcstartó és új bag tag nélkül, hiszen ő egy az egyben én vagyok. :)

Válogatás az instagram képeimből:

Ennél az utazásnál értettem meg azt, hogy milyen keveset látunk a világunkból. Rengeteget mentünk, és mégis ennek az országnak csupán egy aprócska szegletét jártuk be.

Menni, menni, menni, amíg lehet és van rá lehetőség.




You Might Also Like

1 comments

  1. Nagyon jó volt olvasni! legalább nem kell mindenkinek külön-külön elmesélni, és mi is jobban elképzeltük az átélt élményeiteket.! Köszi puszi! Csak így tovább!

    ReplyDelete