Több, mint egy éve kezdődött a norvég szerelem, amikoris egy márciusi hosszúhétvégét toldottunk meg egy nappal, hogy Norvégiába utazzunk. Mindketten szeretünk északra járni, szóval már ideje annak, hogy az országot ismét meglátogassuk majd. Épp ezért alig egy hónappal a következő utazás előtt felülök a nosztalgiavonatra (vagyis inkább repülőre, kompra, buszra - mert ezekkel utaztunk akkor) és előveszem az egy éves emlékeket és megírom, milyen volt akkor, ott.

Nagyon ritka az, mint tudjuk, hogy nemzeti ünnepek, hosszú hétvégék környékén jó árú jegyeket lehessen foglalni, itt mégis sikerült ilyenekre lecsapni, noha volt szükség egy kis szervezésre és variálásra (lásd Skócia, ahova és ahonnan három repülőúttal közlekedtünk, mert úgy jött ki jól). Sikerült ráadásul kifogni az első járatot, ami a két város (Budapest és Stavanger) között közlekedett, amit lufikkal meg cupcakekkel ünnepeltek a stavangeri repülőtéren.

Március 15-én, csütörtök reggel repültünk Stavangerbe, ahol a csütörtököt és pénteket töltöttük, majd szombat délelőtt, azaz 17-én átbuszoztunk Bergenbe, ahonnan végül 19-én, hétfő este repültünk haza, így öt teljes napot tudtunk eltölteni Norvégiában.

Bevallom, hogy talán ez volt az első olyan út, ahol a leszállás előtt megkönnyeztem a tájat, mert én ilyen szépet még életemben nem láttam. :') A rengeteg havas hegycsúcs, a fjordok, a vizek, a tenger, a szigetek... ha csak azért elmegy az ember Stavangerbe, hogy ezt lássa, majd a következő géppel jön is vissza, szerintem már akkor is megérte, főleg, hogy Norvégiába valamiért igen olcsó (2,000 - 3,000 Ft) repülőjegyeket kínál a WizzAir.

Stavangerbe tömegközlekedéssel jutottunk be, egy single ticket egy órán át érvényes, ami pont elég volt arra, hogy a Sola község (ami Napot jelent) melletti repülőtérről beérjünk Stavanger központjába. Ez olcsóbb is volt, mint a reptéri transzfer, és csak egyszer kellett átszállnunk, ahol minimális (5-10 perc) volt a várakozási idő. A buszállomás a városi tó és park mellett fekszik, ahol megcsodálhatjuk a szebbnél szebb kis norvég épületeket (meg madarakat, amiből itt rengeteg van). A szállást csak délután tudtuk elfoglalni, mi pedig már reggel 9-kor a városban voltunk, így otthagytuk a hotel csomagmegőrzőjében a bőröndöket és elindultunk felfedezni a környéket. Kicsit szeles, de elég hideg időnk volt, úgyhogy a hoteltől párszáz méterre lévő Norsk Oljemuseum-ra (Norvég Olajmúzeum) esett a választásunk.

Norvégia vagyonát és jólétét elsősorban az Ekofisknek, az 1969-ben felfedezett, legnagyobb víz alatti olajmezőnek köszönheti, ehhez kapcsolódóan pedig egy múzeumot is felhúztak Stavangerben. A várost az utóbbi években az olaj fővárosának is nevezik. Elsőre egyáltalán nem hangzik izgin egy olajmúzeum, valljuk be, viszont a neten talált értékelések alapján úgy döntöttünk, hogy megnézzük. Egyébként sem szoktuk múzeumbajárással tölteni az utazásainkat, de ez szerintem itt megváltozott. Az impozáns épület félig a tengeren, Stavanger központjától pár lépésnyire épült fel és egész évben fogadja a látogatókat.

Az első kellemes meglepetés az volt, hogy a jegyünkkel aznap bármikor ki-be tudtunk járkálni a múzeumból. Ha elmennénk közben ebédelni és később még visszamennénk, itt azt is nyugodtan megtehetjük a jegy birtokában. A kabátunkat az ajtó melletti fogas sorra akasztottuk fel, és bennem meg sem fordult az, hogy féltem volna otthagyni, a szabad ki-be járkálás ellenére sem.

A múzeum nagyon interaktív, van moziterem is, több 10-15 perces kisfilmet tudtunk megnézni, ami a norvég olajbányászattal kapcsolatos. Volt egy kis "szoba" is, ahonnan riasztásra a vak sötétben kellett kiszabadulni, különböző méretű és helyzetű nyílásokon át, akár egy fúrótoronyban.

Ha Stavangerben jártok, ne hagyjátok ki, mert akármennyire is nem hangzik érdekesen, itt az is jól érzi magát és talál kedvére valót, akit teljesen hidegen hagy az olaj téma.

Kb. három órát töltöttünk itt, utána elindultunk ebédelni, megkóstoltuk a város elvileg legjobb hamburgerét (tényleg elég jó volt). Norvégiában minden vendéglátóegységben, ahol jártunk, ingyen kaptunk egy kancsó vizet, amit újratöltenek, ha elfogy, sok helyen pedig kenyérválogatást és vajat is, hogy amíg várunk az ételre, italra, addig jól bezabáljunk belőle se maradjunk éhen. Ez egy óriási plusz pont.
Norvégia 1 : itthon csapvizért is pénzt felszámító éttermek 0

A nap hátralévő részében sétálgattunk a városban, az óváros épületei között, szinte minden épület fotóra méltó. Aznap este a szálloda melletti étteremben vacsoráztunk, ahol sikerült megtapasztalnunk, milyen drága Norvégiában az alkohol. Jellemző egyébként a "nap fogása" az étlapokon, ahol mindig friss, aznap fogott halból készítenek ételt, ez sohasem fix, naponta változó. A felszolgálók részletekbe menően mesélik el, hogy milyen hal, milyen körettel és hogyan van elkészítve. Aznap sült tőkehal volt, zöldségpürével, vajas párolt zöldségekkel. És drága bor. Rohadt drága bor.

Másnap nyakunkba vettük a várost, ismét. Szerencsére konkrétan a hotel ajtaja elől indult busz, így tömegközlekedéssel mindent szuperül be tudtunk járni. Elmentünk hát a kardokhoz, ami Sverd i fjell névre hallgat, ha rákerestek arra, hogy Stavanger, tuti kidobja a képek között szinte elsőként. A kardok mellett, a parkolóban egyébként egy bicikli javító állomás is volt, mindenféle szerszámmal.  Na meg homokos tengerpart, padokkal, így piknikezni is van lehetőség. A hattyúk nagyon barátságosak, egészen közel merészkednek az emberekhez. Van egy sor nagyobb kövekből, amiken lépkedve kb. 10-15 méternyit be lehet menni a tengerbe is, mintha a vizen járnánk.

Hattyú a kardok mellett

Stavangerben jó időtöltés lehet, hogy a város különböző pontjain található graffitiket felkeressük. Nekünk csak néhányat sikerült megtalálni, szóval ez egy remek indok arra, hogy majd egyszer ide is visszamenjünk. :) A NuArt Festival keretében évente újabbnál újabb igényes falfestmények kerülnek ki a város különböző pontjaira.

Street Art

Szerettünk volna elmenni egy világítótoronyhoz is, de mivel még ottani idő szerint nagyon is tél volt, így a menetrend is ehhez igazodott, sajnos lekéstük az egyetlen buszt, ami aznap a világítótorony felé ment, így ugye ezért is muszáj lesz majd visszamenni. (Akkor viszont autóval, mert a busz is 2-3 km-re rak le.) Így nagyrészt buszoztunk aznap a környéken.

Aztán ha lesz elég merszem ahhoz, hogy a Prédikálószékre vagy a Kjerag-ra felmenjek, és az időjárás is engedi (bőven szezonon kívül mentünk, így nem is lett volna lehetőség rá saaaaajnos), akkor ezért is érdemes lesz Stavangerbe visszalátogatni.
Tériszony 1 : Helga 0

Aznap még megkóstoltuk a hallevest a halpiacon, amit meleg szívvel ajánlok. Így visszatekintve egyébként nekem eddig ez ízlett a legjobban. Itt is inkább raguleveshez hasonlít a halleves, amelyben a lazacon, tőkehalon, kagylón kívül még rák is volt. Krutonnal és snidlinggel tálalták, és bőven elég volt belőle a kisebb adag is, mert itt is kaptunk előtte kenyeret vajjal, illetve egy kancsó vizet. 

Másnap reggel még volt pár óránk a városban, majd utána tovább utaztunk Bergenbe. Egy több, mint öt és fél órás buszút állt előttünk, aminek igen borsos volt az ára (egy főnek többe került, mint az oda-vissza retúr repülőút kettőnknek összesen, kb. 16,000 Ft), de ezt is egy programnak fogtuk fel, amire befizetünk, mert közel hat órán keresztül gyönyörködhettünk a tájban.

A busz árai elég fixek és sokszor magasabbak is, érdemes minél előbb és online vásárolni, mert a buszok esetében az online ár kedvezményes (ha jól emlékszem, a tömegközlekedésre is igaz volt ez, de nagyon szuper kis applikációt használtunk Rogalandban). A vonatoknál viszont határozottan fontos a gyorsaság, az utazás előtt 60-90 nappal nyitják meg a jegyvásárlást, ekkor érdemes az úgynevezett "minipris" jegyekre lecsapni, amik kb. harmadába, felébe kerülnek az eredeti jegynek. Az időpont közeledtével pedig már csupán magasabb, akár ötszörös áron tudunk csak utazni.

A buszút részét képezte két kompozás is, a komp büféjében húsgolyót ettünk ebéd gyanánt, de nagyrészt kint töltöttük az időt a fedélzeten, annak ellenére, hogy fagyközeli hőmérsékletek voltak és csípős szél. Utaztunk át alagutakon, hidakon, és szebbnél szebb tájakat láttunk.

Stavanger után sokáig tengerparti úton buszoztunk, a fjordok mögött húzódó havas hegycsúcsok lélegzetelállító látványt nyújtottak. A víz pedig szinte mindenhol gyönyörű kék. Nem zöld, nem sárga, nem barna, hanem kék. A tengerparton több kőház, csónakház állt. Utunk során több kis tóval is találkoztunk, jellemzően ezek mellett állt egy-két magányos házikó. Kb. félúton volt egy szakasz, ahol már ritkultak az erdők, és nagyrészt sziklás, mohás és zuzmós, fák nélküli táj volt a jellemző, pár bokorral. Bergen felé közeledve pedig ismét megjelentek a fák, erdők, tavak.

Aznap este öt körül meg is érkeztünk Bergenbe, ahol a halpiac mellett, a Bergen Børs Hotelben szálltunk meg. A hosszú folyosók kicsit Stephen King klasszikusára emlékeztettek itt-ott, viszont a fizetett szobatípusnál eggyel magasabb színvonalút kaptunk. Egyrészt nagyon közel volt MINDENHEZ, másrészt pedig nagyon igényesen volt berendezve, a hotelről, az építészetről, belsőépítészetről pedig könyvet is találtunk a szobában, amiben részletezve volt, hogyan alakították át az egykori tőzsde épületét szállodává. A bárja, ahol a reggeli is volt, szintén egy belsőépítészeti csoda.

Bergeni utcácska

Másnap reggel a Fløibanennel felsiklóztunk a Fløien-re, ahonnan be lehetett látni a várost és a környéket. A hegyeket és a Fløient is jó vastag hótakaró borította, a napsütéstől a felső réteg már jól csúszott is, szóval nem nagyon mentünk el felfedezni a környéket, csak egy kisebb kört mentünk a trollerdőben, aztán indultunk is vissza, mert még sok programunk volt aznapra.


Miután a hegyet kivégeztük, Bergen legikonikusabb képeslap helyszínéhez, a kikötőhöz mentünk. Természetesen jó nagy kerülővel, hogy az odavezető út alatt is csodálhassuk az épületeket. Érdemes Bergenben "elveszni" kicsit, mert tuti, hogy nem lyukadunk ki rossz helyen.

Bryggen felé

A kikötőben felültünk egy hajóra, és a legszebb, napos időben vártuk, hogy elinduljunk a fjord túrára, ami az a program volt, amit a legjobban vártunk. Nagyjából 20,000 Ft-ért (igen, nem a legolcsóbb program és Norvégia nem a legolcsóbb ország, de ezt kár lett volna kihagyni) felejthetetlen élményben volt részünk. A hajó belső, fűtött részén is ülhettünk, de voltak olyan szakaszok, amikor kimehettünk a szabad ég alá. A vízesésből sajnos nem tudtunk inni, mert március közepén még fagyott volt. A nagyjából 3 órás út alatt angolul meséltek azokról a helyekről, amik mellett épp elhajóztunk. Volt itt sziklába menekülő tolvaj, halfarm, vagy éppen olyan szakasz, ahol az emberek csak hajóval, csónakkal tudnak közlekedni kiépített út híján. Egészen Mostraumen utánig elhajóztunk. Itt egy olyan iskola üzemelt, ahova minden reggel csónakkal érkeztek a kisdiákok.

Rengeteg képet készítettem az út alatt, és az egész élmény minden egyes fillért megért.

Este még átsétáltunk a halpiacra, ahol egy olyan tálat ettünk, amin volt többféle "páncélos" tengeri herkentyű: kagyló, garnélarák, királyrák, tarisznyarák és homár is. Valószínűleg egy ilyen bőséges tálat Magyarországon is hasonló árfekvésben tudtunk volna rendelni. Itt is járt a kenyér és víz ingyen az ételek előtt. Azt remélem mondanom sem kell, hogy megtömtük magunkat norvég lazaccal is rendesen, mindennap úgy fél mázsányit ettünk meg ketten. :)

Vacsora a halpiacon

Vacsora a halpiacon

Másnap késő este indult a gépünk haza Bergenből, így még volt egy napunk a városban. A csomagjainkat a szállás megőrzőjében hagytuk, és ismét nyakunkba vettük a várost. Sétálgattunk a házak között, végignéztük a halpiac kínálatát.

Halpiac Bergenben

Ezeknél finomabb dolog aligha létezik

A napunk hátralévő részét a bergeni akváriumban és sétálással töltöttük. Az előbb említett helyen több vízi és vízközeli állatot tekintettünk meg, etettünk halakat, néztünk kisfilmeket, tehát ez is elég interaktív hely, az oda vezető séta alatt pedig csodaszép kis házikókat, utcákat láthattunk.


Miután végeztünk itt, visszasétáltunk a központba, közben bevásároltunk édességekből, amit mindig hozunk haza utazásainkról. Itt a boltokban nem találsz milka csokit, nem igazán vannak az Európában ismert márkák és az árak is magasabbak, mint itthon, vagy bárhol máshol.



Este indulás előtt még ettünk rénszarvaskolbászból készült hotdogot, majd könnyes búcsút vettünk Norvégiától, és egy kb. 45 perces villamosúttal kimentünk a reptérre. Lehet mondani, hogy minden reptér egyforma, meg az ember csak legyen már túl azon a két órán, amit kénytelen ott eltölteni...voltam én már repülőtérnek nevezett félkész hangárban is a semmi közepén, meg nagy nemzetközi reptéren, de ez a bergeni volt, ami a legjobban tetszett építészetileg. Egyterű, rengeteg üveggel, nem az a bezárt, steril feelingje van, az építészek az üveg mellett fával is dolgoztak, ami több helyen jelenik meg az épületben, elég nagy felületeken. Sajnos a WizzAir jelenleg szünetelteti a bergeni járatát, így erre a repülőtérre legegyszerűbben egy Oslo-Bergen domestic járattal tudunk eljutni.

Képeslapfotó Bergenről

Nekem a két város közül Stavanger picikét jobban tetszett, Bergen inkább egy romantikusabb turistacélpont, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezzel bajom lenne, mindkét hely csodálatos! A norvég szerelem valószínűleg itt kezdődött. :)


Térképen látható a két város, ahol jártunk, illetve a buszút nagyjából. A déli város Stavanger, az északi pedig Bergen (a kisebb pöttyök a repülőterek).

Az időjárással szerencsénk volt, mert eső nem nagyon esett, vagy akkor éppen fedél alatt voltunk. Nagyrészt napos időnk volt, bár a szél elég sokat fújt, és emiatt éreztük a nulla körüli hőmérsékletet sokkal hidegebbnek, csípősebbnek.

A közlekedésben is találtunk pozitívumot: ha már csak megközelítetted a zebrát, az autók lelassítottak, és egyszer sem fordult elő az, hogy nem engedtek volna át a zebrán. Minden autó megáll és átenged az úttesten, itt ez a természetes. Na meg a Tesla, amiből óránként négyet-ötöt biztos lehet spottolni.

Egy dolgot nagyon sajnáltam: az utazásunk előtti éjszaka különös módon még Stavanger szélességi körénél is látható volt az északi fény, így erről sajnos lemaradtunk. De ez mind mind indok arra, hogy visszalátogassunk még ebbe az országba.