Alig pár napja jöttünk haza Svédországból (kis dániai kikacsintással), ahol most jártunk harmadszor. Ez alkalommal Göteborgra esett a választásunk, a március 15. körüli hosszú hétvégét hosszabbítottuk meg (március 13.-17.). Ritka, ha ilyenkor van valahova olcsó repülőjegy, de szerencsére ezt sikerült kifogni, és még úgy sem került sokba, hogy a nagyobb csomagodért már november óta pluszban fizetni kell a fapadosoknál.

Göteborgban nincs _olyan_ nagyon sok látnivaló, hogy szezonon kívül több napot el lehessen ott tölteni, és mint utazásszervező felelős, rögtön elkezdtem nézegetni a környéket, miket is lehetne megnézni, hova lehetne menni. Akadt is a horogra bőven, és valószínű ezért is alakult úgy, hogy a városnézés egészen konkrétan az utolsó napra maradt, addig úgy szálltunk meg Göteborgban, hogy szinte semmit sem láttunk belőle. 

Március 13-án, szerdán éjjel repültünk, és eljött az a pillanat is, hogy végre a gimis osztálytársam volt a stewardess, nagyon kíváncsi voltam, hogy mikor jön ez így össze, szóval innen és utólag is köszi a kedvességet. :) 

Béreltünk autót, amit már aznap este átvettünk a repülőtéren, mert egyrészt marha kényelmesek vagyunk, másrészt pedig már másnap reggelre autós kiruccanást terveztünk. 

Az első "wow" élmény akkor volt, amikor az autópályán (?) haladtunk a város felé meg lefelé, és megpillantottuk a Liseberg vidámparkot, ahogy az óriáskerék és a vidámpark építményei kivilágítva emelkedtek lentről Göteborg fölé. A második "wow" élmény a szobánk volt, ami a szálloda (és a környék épületei) legfelső emeletén volt, ahonnan szinte az egész várost be lehetett látni. Gyorsan el is aludtunk, mert másnap reggel 9:10-kor indult a komp Dániába, ahol az egész napunkat terveztük eltölteni.

Reggeli után gyorsan útnak is indultunk, kb. 10 percre volt a rév a szállástól, és ott sem kellett sokat várakozni, hogy felmehessünk az iszonyatosan halszagú és óriási Stena Danica elnevezésű kompra. Ez a sokemeletes vízi jármű vitt átt minket kb. 3,5 óra alatt Frederikshavn-be. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ötméterenként váltották egymást a kompon a wc-k és nyerő- meg egyéb játékgépek. Az első órát nagyjából kint töltöttük a hajó tetején, ahonnan sikerült egy remek fotót lőnöm a Vinga szigetén található világítótoronyról, ahova szezonon kívül 30,000 Ft-os áron lehet eljutni. Szóval nekem asszem így elég ez a kép most. :D

Göteborg a kompról középen a Roselundsverkettel

A 84 m magas Eriksberg daru

Szerintem centikkel mentünk el a híd alatt

Daruk

Erőd egy apró szigeten

Tipikus skandináv

Az út többi részét a "Reef Bar" nevű helyen töltöttük, nyugágyban, iszogatva bámultuk a tengert, ahogy magunk mögött hagyjuk a hullámokat.

Reef Bar

Chill

Egész pontosan meg is érkeztünk Frederikshavn-be, lementünk a kocsihoz (a halszagba) és elindultunk a dán "sivatag", a Råbjerg Mile felé. Kicsit csöpögött az eső, de nem volt még annyira vészes. Még.

A Råbjerg Mile egy vándorló dűne, méghozzá Észak-Európában a legnagyobb: 4 millió köbméter homokból áll. Évente 18 m-t fúj rajta a szél északkeleti irányba. Fontos szabály, hogy a lábnyomok mentén haladjunk, mert vannak olyan helyek, ahol el is süllyedhetünk. Mivel esett az eső, szerencsére nem kerültünk homokviharba sem, viszont mikor jöttünk le a tetejéről, a legnagyobb zuhé el is kapott minket.

Itt éreztem, hogy az egyébként _elvileg_ vízálló kabátom elkezdte ereszteni a vizet a könyökömre és nyakamra, a gumicsizmám meg úgy nézett ki, mintha áttúrtam volna vele az egész 2 négyzetkilométernyi Råbjerg Mile-t. A kocsi pedig, amit 12 órája vettünk át, úgy festett elől az ülésemnél, mint amit két éve nem takarítottak ki. Így az autóút további részét mozdulatlanul, levegőt alig véve töltöttem, hogy ne rontsam tovább a helyzetet. Bár igazából már tökmindegy lett volna. (De nyugi, mivel a homok megszáradt, másnap nagyon könnyen ki is jött mindenből, hosszú távú hatása nem volt.)

Az út előtt vettem egy nagylátószögű objektívet a fényképezőgépemhez, alig vártam, hogy kipróbáljam. Bár kicsit sírtam az árán a pénztárcámmal együtt (amit amúgy Svédországban vettem), de a képeket elnézve, minden forintot megért.

Miután szarrááztünk a homokban megnéztük a homokdűnéket, Skagen felé vettük az irányt, csak azon picit túl is mentünk: felmentünk Dánia legészakibb pontjára, ahol volt világítótorony is, szóval mindenki nyugodjon le a p....ba, láttunk világítótornyot közelről!

Mivel rögtön a világítótorony mellett parkoltunk le, a parton elindultunk északra, ez kb. 2,5-3 km-es séta oda-vissza. Nagyon érdekes tengerpartja van, olyan, mintha egy hiányos fogsorú óriás beleharapott volna a homokos strandba. (És kiköpte pár kilométerrel arrébb, ahol előzőleg már jártunk. Végülis logikus!)

Mint látható, nem volt elég még homokból meg esőből...mi odamentünk, ahol volt ebből bőven, és Grenennek hívják. Egyáltalán nem volt szélvédett a hely (miért is lenne egy keskeny partszakasz az?!), szakadt az eső, de töretlenül mentünk előre, nem szegte kedvünk.

A világítótoronyban egyébként egy madártani központ működik, úgyhogy ezt most inkább nem látogattuk meg. Gondolnunk kellett arra is, hogy mivel off-season utaztunk, így sokminden nincs nyitva, a legtöbb hely pedig legkésőbb délután négykor bezár. Az időjárás, és az, hogy korán lemegy a Nap, pedig még jobban behatárolta azt, hogy mikor, mit csinálunk.

Ennek köszönhetjük azt is, hogy egyáltalán nem volt tömeg sehol sem az utunk során. Nyilván az ember mérlegeljen, hogy mit szeretne, de én az a típus vagyok, aki áll egy épület előtt akár 5-10 percet is, hogy sikerüljön úgy lefotóznia, hogy egy szem ember ne legyen rajta (persze a madarak mindig kicsesznek velem, egyszer csinálok egy galériát a madaras képekből). Szóval erre ez tökéletes időpont volt, néhány helyi kutyasétáltatót, futót, sétálót kivéve mindenhol szinte csak mi voltunk.

Nagyjából félúton a világítótorony és az északi csücsök között több második világháborús bunker maradványait láthatjuk, itt múzeum is üzemel egyébként. Itt már-már ki is sütött a Nap, szóval volt egy jó 5-10 percünk eső nélkül, de azután mégjobban rákezdett.

Nem is sokkal később el is értük Dánia legészakibb pontját, bár nagy hullámok voltak, így nem nagyon mertünk közelebb menni, egy jó 10 méter választott el minket a csücsöktől. Meg persze halat zabáló madarak, akik úgy néztek ránk, hogy ha még egy lépést teszünk feléjük, belőlünk fognak megvacsorázni.

Nagyjából fél öt lehetett, még volt két óránk a naplementéig, úgyhogy elindultunk vissza az autóhoz, mert még volt állomásunk bőven a mai napra. Itt éreztük azt, hogy lehet jobb lett volna a turistaközpontnál megállni, ami kicsit közelebb volt hozzánk. 

Skagentől délre található egy templom, amit csak homokkal borított templomnak hívnak. Ugyanúgy a futóhomok felelős ezért az elnevezésért is, ugyanis a 18. században minden szertartás előtt ki kellett ásni a bejáratot a homokból. Miután a látogatók ezt megelégelték, a 14. században épült templomot így magára is hagyták, egy részét pedig elbontották. Ennek ellenére talán ez Dánia egyik legismertebb templomja.

A homokkal borított templom

A homokkal borított templom

Den Tilsandede Kirke

Végül Skagen felé vettük az irányt (mondtam már, hogy jellemző volt erre az utazásra, hogy konkrétan a várost néztük meg utóljára azután, miután minden mást bejártunk már a környéken?), ahol sétáltunk kicsit a városban és megvacsoráztunk egy kis családias vendéglőben. Természetesen halat ettünk hallal.

Skagen városa vasúttal átszelve

Vacsora

20:15-kor indult vissza a komp Göteborgba, ezúttal a Stena Jutlandica vitt minket Svédországba. Éjfél után értünk a szállásra, így kimondatlanul is tudtuk, hogy másnap kicsit lazábbra fogjuk venni a figurát.

A tavasz első kis virágai

Reggeli után megnéztük még a "kedvenc" svéd műsorunkat, a Wahlgrens Värld-et, ami megértéséhez igazából bőven elég az eddigi norvég tudásunk is, mert annyira egyszerű az egész reality. Mindenhol találunk magunknak ilyeneket, Norvégiában a Danskebåten nevű förmedvényt sikerült kifogni, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy egy csapat embert követnek, akik elszórakoztatják magukat egy kompon. Néha kell a trash.

Göteborgi botanikus kert

Pénteken a göteborgi Botanikus Kertet látogattuk meg, ahova egyébként ingyenes a belépés, de jegy megvásárlásával (kb. 600 Ft) támogathatod a munkájukat. Még nagyon a tavasz elejét kaptuk el, hiszen kinyílt virágok alig voltak még, ellenben minden bimbózott már. Ugyanitt: valakinek egészen fura fétise van a rododendronnal, mert többszáz fajtájával találkoztunk a kertben.

Mindenki fotózgat

Karácsonyra iPhone-ra szerelhető lencséket kaptam, amiket most kölcsön is adtam, hogy amíg én a nagy géppel fényképezek, addig Tony is tudjon fotózni, igazából mindketten nagyon jól elvoltunk ezzel.

A tavasz első bimbói

Ő már érzi a tavaszt

Füles bimbó

Patak a botanikus kertben

A kertben található egy "kilátó" is, ahonnan a környéket, és néhány kimagasló épületet elég jól be lehet látni. Ide is felmásztunk, hogy körbe tudjunk nézni. Az esős idő ellenére viszonylag sokan sétálgattak errefelé.

Göteborg a botanikus kert tetejéről, háttérben híddal

Göteborg a botanikus kert tetejéről

Az üvegház négyig volt nyitva, így oda is gyorsan bekukkantottunk még.
Szezonban egyébként több különböző része is üzemel a botanikus kertnek, pl. japán kert, fűszer- és gyógynövénykert, stb.

Kalapos kaktuszok

Kalapos kaktusz közelről

Készül a makró :)

Pici fácska

Csillag

Kaktusz világ

Nagyítón keresztül

Üvegház

Van bőven

És íme néhány kép a makró fotókból, amiket Tony készített. :)

Makró 1.

Makró 2.

Makró 3.

Makró 4.

Makró 5.

Makró 6.

Makró 7.

Makró 8.

Makró 9.

Végül bemerészkedtünk a városba egy kicsit, a Feskekôrka, a halpiac volt a célpontunk, ahol természetesen valami halételt szerettünk volna enni. Mondhatjuk végülis tradíciónak is, de ismét a hallevest kóstoltuk meg. Egyáltalán nem hasonlít a magyar halászléhez, ugyanis nem paprikásan készítik a levest és nem csupán hal van benne. Egy tejszínes raguleveshez hasonlítható a legjobban, csak ez sokkal sűrűbbre volt habarva annál. A tőkehal mellett kagyló, rák volt még benne és ebből is ki lehetett érezni az édeskés rozskenyér ízét (de lehet, csak én haluzom be már sokadik alkalommal). Előételt is ettünk, bár bőven elég lett volna egy-egy halleves kettőnknek, főleg hogy kenyérválogatást és vajat is kaptunk előre.

Feskekôrka

Előétel

Halleves

Harmadik napunk szombatra esett, erre a napra jósolták a legjobb időt is, így tudatosan szerveztük erre az időpontra a bohusläni kirándulást. A Bohuslän Svédország nyugati partjának északi része, de én csak a svéd Balaton-partnak hívom, ugyanis a svédek előszeretettel nyaralnak itt. Lehet itt több napos, több állomásos road tripet csinálni, mi az egy napunk alatt a két legikonikusabb helyet szerettük volna megnézni: Fjällbackat és Smögent.

Fjällbacka kikötője

Először Fjällbackaba mentünk fel, ez van a legmesszebb Göteborgtól, kb. 150 km-re északra. Fjällbackat alig ezren lakják, mégis az egyik leglátogatottabb turistacélpont. Ingrid Bergman, akit leginkább a Casablancaból ismerhetünk, rengeteg időt töltött itt, illetve Camilla Läckberg svéd krimiírónő itt nőtt fel és regényeinek helyszíne - többek között -, ez a kis városka.

Fjällbacka

A kikötőből gyönyörködhetünk a kis piros-fehér házikókban, de ha szeretnénk felülről is megcsodálni a szigetvilágot vagy a házakat, akkor Ingrid Bergman mellszobrától pár lépésre indul fel egy lépcső, amin csak el kell indulnunk felfelé és...

Beetetés...

...többszáz lépcsőfok után rájövünk, hogy sehol sem vagyunk még a tetejétől és a lépcsőknek vége, szóval nagyon nem lesz könnyű utunk felfelé. Nagyjából ötven vizes és nyálkás kövek közti csúszkálás, harminc sáros talajon megcsúszás, tíz jégtömb, ezeregy anyázás után két fapallón tudtunk a sziklahasadékban tovább közlekedni.

Erre így nem számítasz

Szóval ez képről még nem is tűnik olyan vészesnek, kisgyerekeken és idősebbeken kívül még nekem is sikerült átjutnom, de egyáltalán nem erre számítottam, amikor először utánanéztem ennek a helynek.

Még mindig nincs vége

Majd amikor átjutottál ez alatt, még a Nap is kisütött. És akkor vetted észre, hogy ha nem a lépcsőn indulsz el, hanem két utcával arrébb, akkor igazából egészen eddig aszfalton tudtál volna jönni, úgyhogy az út során az ezeregy anyázásom felülmúlta az, amit itt gondoltam és hangosan ki is mondtam (mert szerencsére nem is nagyon voltak magyarok a közelben, meg úgy egyáltalán senki).

Fjällbacka és a lépcsők

De igazából az útnak még itt sem volt vége, mert jött még százezer lépcsőfok, viszont a látvány abszolút megérte, és a kövekre már nem voltam olyan mérges, mert legalább visszafelé nem arra kellett menni, mert ha az aszfaltos úton jövünk fel, akkor valamelyikőnk úgyis megszólal, hogy "olyan izgi az ott a sziklánál, nem megyünk vissza inkább arra?" és ez ugye úgysem én lettem volna, szóval...!

Fjällbacka

Fent a kis "hegy" (Vetteberget) tetején a padnál ülve megebédeltünk, gyönyörködtünk még egy sort a kilátásban és készítettünk egy csomó fényképet.

A Vetteberget tetején

Játék a Nappal

Madaras kép!

A bal oldali nagy sziget melletti kisebb szigeten (Dannholmen) pihent Ingrid Bergman

Nézelődés

Fjällbacka a Vetteberget tetejéről

Ő

Én

Fjällbacka

Fjällbacka

Fjällbacka

Visszafelé már a házikók között, kiépített úton mentünk. Egy-két helyivel, pár norvéggal és az elmaradhatatlan busznyi kínaival találkoztunk csak Fjällbackaban. Szép napos időnk volt, úgyhogy ezt kihasználva indultunk is tovább a másik állomásunkhoz, Smögenbe.

A jó út lefelé

Utolsó kép Fjällbackaban

Smögen egy szigeten található, amire egy hídon keresztül tudunk eljutni. A híd előtt megálltunk egy parkolóban kicsit pihenni, ezt a helyet egyébként a google maps is külön jelöli, mint "parkoló kilátással". A leaszfaltozott terület mellett lépcső vezet le egészen a híd aljáig, minden egyes fordulóban pad és asztalka várja a piknikezni vágyókat, illetve a domb tetején is több pad kínálkozik nekünk, hogy leüljünk és csodáljuk a kilátást.

Lépcső lefelé

A hídtól jobbra Smögen egy része, a híd alatt balra elnézve pedig Kungshamn települése fekszik. Egészen messzire ellátni, a házak mögött sziklákat nyaldosó hullámokat is szabad szemmel látni lehet.

Smögen

Smögen és a híd

Smögen fentről

A Napocska itt is többször kisütött, bár már elég közel jártunk a naplementéhez, úgyhogy a félórás pihenő után gyorsan (najó, annyira azért nem gyorsan, mert utunk során itt találkoztunk csak trafi kamerával, többel is) elindultunk a színes viskók felé. Smögen volt az egyetlen hely, ahol alig találtunk nyitott nyilvános mosdót, szóval ha szezonon kívül erre tévedtek, akkor pisiljetek előtte valahol!

Éééés a színes viskók

Szerencsére még naplemente előtt sikerült elcsípni egy-két sztárfotóra a kikötőt, emberek nélkül, persze azért résen kellett lenni, mert ahhoz képest meglepően sétálgattak, fotózgattak erre.

Még több színes kunyhó

Tükröződés

Hálistennek a képekbe a hajók, csónakok sem nagyon zavartak bele. Egy-két hajó ment ki pár helyivel, akik a fedélzeten iszogattak, buliztak, és egyedül egy étterem volt nyitva, az is fullon volt. Szóval a szezonon kívül való utazásnak megvan a hátránya is, de legalább nem volt tumultus, és nem kellett azon aggódni, hogy az egyébként széles kikötőstégről mikor lök be valaki a vízbe, mert nem fér el többedmagától (vagy az arcától).

A színes házikók másik szögből

És másik szögből

Most más tájolásban

A kikötőtől bentebb keskeny, mindenfelé kanyargó utcákon sétálhatunk a meseszép házak között, némelyek jobb állapotban vannak, némelyek kicsit elhanyagoltabbak, de lehet felpimpelik majd őket is a főszezonra.

Smögen kikötő

Smögeni kis utcák

Visszafelé a gyorséttermi élvezeteknek hódoltunk, az északi országokban őshonos MAX-ban ettünk, ami mostanában úgy hirdeti magát, hogy ők szolgálják fel az első klímapozitív hamburgereket.

Göteborg egy képben összefoglalva

Ha össze kéne foglalnom Göteborgot egy képben, akkor ez a fenti kép lenne az. Az egész város fel van túrva, mindenhol valamit építenek, utat, alagutat, elkerülőt, vagy fene tudja. De ettől függetlenül viszonylag kevés autó van, nagy dugók nincsenek is, valószínű a hétköznap napközben autózókra kivetett dugódíj miatt.

Haga városrész

Utolsó napon Haga városrészbe látogattunk el, amit ha nagyon el akarnék magyarázni, akkor valószínűleg úgy mondanám, hogy a budapesti Váci utca kézműves kistestvére. Rengeteg apró bolt és kávézó található itt, történelmi épületekben.

Haga városrész

Miután a legnagyobb zivatarban felmásztunk a Skansen Kronanhoz, ahonnan elvileg be lehetett volna látni az egész várost, betértünk egy kávézóba elfogyasztani egy kis sütit egy jó forró csokival. Ezen a ponton egyébként már nem csak a könyökömnél és a nyakamnál folyt a víz be a kabátomba, hanem az egész hátam tiszta víz volt, de aki skandináv országba jön, készüljön fel az időjárásra. Szerencsére mindig meg tudtunk melegedni valahol, így komolyabb probléma nem volt belőle. Összességében így is szerencsénk volt az időjárással.

De sajnos pont emiatt nem is készítettem mindenhol képeket, mert volt, ahol egyszerűen az eső nem engedte, illetve van egy csomó mobilos kép is, itt a posztban is.

Térkép az utazásunkról

Svédország déli részének nagyvárosait (Malmö, Stockholm, Göteborg) és azok környékeit már bejártuk, de nem állunk meg itt, most már "kénytelenek" leszünk feljebb menni, na de melyik lesz a következő ország? :)
(Oké, azért annyira nem nehéz kitalálni.)