Legutóbbi posztomban írtam, hogy bő egy év után ismét egy norvégiai utazásra készültünk, ezúttal északabbra mentünk fel, de ismét Vestlandet-ben jártunk (egész pontosan most Møre og Romsdal megyében), ahol jó pár bakancslistás tételt húztunk ki a listánkról. Ez volt az eddigi legeslegjobb utazásunk szerintem, mert olyan helyeket néztünk meg, amiket így még mindig nem hiszünk el, hogy léteznek. Sokszor csak ott álltunk és nem fogtuk fel, amit látunk. Jó magasra tettem a lécet ezzel. :)
Május utolsó hetét néztük ki, mert ez még éppenhogy a hivatalos nyári szezon előtt van, és a norvég tanfolyamon pont ez az egy hét volt szabad. Ismét egy sok tervezést igénylő, komplex utazásban volt részünk.
 |
| A Geirangerfjord madártávlatból |
 |
| Random patak az út mellett |
Nemrég a WizzAir megnyitotta Budapest-Oslo járatait, amikre még nagyon-nagyon olcsón (tagságival 3000 Ft-ért) tudtunk jegyet venni. Kíváncsiak voltunk a fővárosra is, de mivel először is Stavangerben és Bergenben jártunk (erről az útról itt olvashatsz), szerettük volna a norvég vidéket bejárni. Nekem régi álmom volt Ålesund (ejtsd: óleszün) meglátogatása. Instagramon, fotós oldalakon állandóan szembetalálkoztam a város képeivel és szerelem volt első látásra.
 |
| Ålesund madártávlatból, tipikus instagram helyszín |
Gyors térképcsekkolás után világossá vált: tele van a környék bakancslistás helyszínekkel, mint például a Trollstigen (Troll Létra - egy kacskaringós út fel a hegyre), az Atlantic Ocean Road (több szigeten átívelő, festői út) vagy a Geirangerfjord, ami az UNESCO világörökségi listáján is megtalálható, egyáltalán nem véletlenül.
A norwegian légitársaság rengeteg járatot üzemeltet a norvég városok között, viszont kb. a jegyvásárlás idejében durván megemelkedtek az árak (90-100 euró egy útra), így más közelekedési eszköznek kellett utánanéznünk. Oslo és Ålesund nagyjából 550 km-re fekszik egymástól, így a légi közelekedésen kívül bármi mást választottunk is, hosszú út állt előttünk. A vonatra esett végül a választásunk és ennél jobban nem is tehettük volna! Ha esetleg egy hasonló utazást terveztek Norvégiába, akkor jó szívvel ajánlom a vonatot, mert gyors (nyilván a távolságok nagyok, így ehhez képest nézzétek), tiszta, kényelmes és olyan helyeken megy keresztül, amit repülőről egyáltalán nem fogsz látni. De inkább bele is kezdek a történetbe... :)
 |
| Norvég táj |
 |
| Az Atlantic Road leghíresebb hídja |
Nagyjából fél 10-re már bent is voltunk a városban. Sikerült véletlenül az első osztályra ülnünk a vonaton, de a kalauz néni nem zavart le minket és büntetést sem kaptunk. A reptérről bejutni a városba vonattal a legolcsóbb, de itt is sima vonatjegyet érdemes venni, ez 105 NOK-ba került, kb. 3500 Ft. Van reptéri vonat és busz is, de ezekért a vonat árának akár dupláját is elkérik. Csak ugye arra kell figyelni, hogy hova ülsz. Ezen a jegyen nem volt feltüntetve a hely, így csak felszálltunk valahol. Hosszabb távra szóló jegyek vásárlása esetén általában te választhatod ki magadnak az ülőhelyedet is.
 |
| A Rådhus Osloban |
Gyorsan lepakoltuk a szállás megőrzőjében a csomagunkat és nyakunkba vettük a várost. Előzőleg gyönyörű útvonalat rajzoltam itthon, hogy merre menjünk, mi a legoptimálisabb, az őrségváltás időpontját, ebédelést, egyszóval mindent precízen kikalkulálva. Igen, jól tippelitek, össze-vissza mászkáltunk végül. :) Elsőleg a Damstredet nevű helyre mentünk el, ez Oslo központjától pár perc sétányira van. Ezen az utcán áll pár tipikus norvég színes faházikó.
 |
| Damstredet |
Mivel kb. fél éve végignéztem a Skam című norvég tini sorozatot, pár helyszínt kiírtam magamnak, amik félig-meddig útba is estek a séta során, pl. Noora lakásának ajtaja, vagy a Hartvig Nissen iskola (ami semmihez nem volt közel, szóval mondhatjuk, hogy az én hibám, hogy kimaradt az Opera és az erőd).
 |
| Noora lakása |
 |
| Tøyencola |
Na innentől kezdve a térképemet ki is hajíthattam, mert össze-vissza mentünk mindenfelé. A belváros külső peremének egy része nagyon durván csendes. És nem azért, mert reggel 10 óra volt és nem volt még élet a városban. (Hogy is ne lenne egy európai fővárosban élet hétfő délelőtt?!) Nagyon kevés autóval találkoztunk, amik pedig erre autóztak, azok mind-mind elektromos autók voltak, így kb. a belvárosban a madárcsicsergésen kívül szinte semmi mást nem hallottál. Norvégia tele van Teslákkal, az első félórában már 30-at össze tudsz számolni legalább, utána meg szinte már fel sem tűnik, annyi van belőlük.
 |
| Apokaliptikus látványt nyújt a hétköznap délelőtti Oslo |
A városháza felé vitt az utunk, igazából azért, mert kicsit nem tudtam merre kell menni és az volt az első ismerős épület, amit a messzeségben felfedeztem.
 |
| Rådhus |
Nem mentünk be sehova sem, mindent csak kívülről csodáltunk meg, mert összesen 1 napunk volt Oslora. Végigsétáltunk az Aker Brygge-n is, ami tele van éttermekkel, bárokkal. Kimentünk egészen a partig, ahonnan miniatűr méretben azért láttuk az Operát is. (De hát mivel kimaradt, így mindenféleképpen vissza kell oda menni, ikke sant?)
 |
| Búvár szobor |
 |
| Modern Művészetek Múzeuma |
A Pipervika nevű helyen ebédeltünk, amiről sajnos nem tudok jókat mondani. :( Nyilván a legközpontibb helyen található a kikötő mellett, de sem Stavangerben, sem Bergenben, de Göteborgban és Helsinkiben sem ettünk olyan helyen, ami nem turistacélpont lett volna, és ott mégis viszonylag normális áron ettünk finomat. Itt a halleves inkább vízleves volt, nem volt túl sok íze, és az összes eddigi közül ez volt a legdrágább is. Természetesen a víz minden étteremben ingyen volt itt is.
 |
| Halleves |
Itt már kezdtem nagyon fáradt lenni, ekkor voltunk ébren nagyjából 11 órája. Elsétáltunk a királyi palotához, ahol elcsíptük az őrségváltást is.
 |
| Királyi Palota |
 |
| Orgona a királynő kertjében |
A királynőnek egy külön kis parkja van a palotakerten belül, bogárhotellel, kis tóval, méhekkel, kacsákkal, rengeteg orgonabokorral és padokkal. Itt pihentünk kicsit (nyitott, tikkelő szemmel próbáltam aludni), majd elmentünk a Skam iskolához, hogy kattinthassak egyet ott is.
 |
| Hartvig Nissens skole |
A szállást három órától tudtuk elfoglalni, úgyhogy innen már egyesen oda vitt az utunk, mert nagyjából négy óra volt már. Az volt a terv, hogy kicsit alszunk, életre kelünk és utána megnézzük az Operát és az erődöt, de én nyolckor ébredtem fel és úgy éreztem, hogy itt végem, én innen nem tudok sehova se menni. Öreg vagyok már ilyen sokáig tartó ébrenléthez! :)
 |
| Freiauret, a csokigyáróra a Karl Johans Gate-n |
Szerencsére a hoteltől kb. 200 m-re volt egy MAX (a kedvenc skandináv gyorséttermünk), így a vacsorát onnan meg tudtuk oldani elég ügyesen. Másnap reggel 8-kor indult a vonatunk tovább, így hamar le is feküdtünk aludni.
 |
| Modern Művészetek Múzeuma |
Vonattal Åndalsnes nevű városkáig (vagy faluig?) tudtunk eljutni egy átszállással. Sikerült a legolcsóbb mini pris jegyekre lecsapni, mindössze 249 NOK-ba került egy főnek egy útra (nagyjából 8,000 Ft), ami szerintem norvég viszonylatban is elég kedvezőnek számít. Az utazás közeledtével ezek a jegyek drágulnak, a nem mini pris jegyek meg gyakran akár 1000 koronába is kerülhetnek. Dombås (ejtsd: dummbosz) megállónál kellett átszállnunk. Dombås és Åndalsnes közötti szakaszt Rauma Railway-nek hívják, a nevét a Rauma folyóról kapta és ez Európa egyik legszebb vonatútja. Sajnos (vagy nem sajnos) az út alatt nem sok fotót készítettem, mert inkább gyönyörködtem a tájban na meg mivel...kapaszkodjatok...Dombås-nál elkezdett szakadni a hó!
 |
| Tony videózza a festői vonatutat |
A kalauz egy mosolygós emberke volt, aki még egy kis füzetet is adott nekünk az útvonalról, amin fel voltak tüntetve a látványosságok és egyéb érdekességek. A vonat többek közt 32 hídon megy keresztül a magasságkülönbséget áthidalván, elmegy a Trollveggen (Trollfal) mellett is. A legjobb, hogy ezért külön nem kellett fizetnünk, mert benne volt a 249 koronás vonatjegyben, ami szerintem elég menő! Elvileg a vonat lassít és meg is áll egy-egy helyen, hogy lehessen fotózni. Az ablakok óriásiak és tiszták, tehát minden adott ahhoz, hogy megcsodálhassuk a tájat.
 |
| Közeledünk a végállomáshoz |
A Rauma Railway kicsit több, mint egy órás út, Oslotól a végállomásunkig összesen öt és fél órát vonatoztunk. Ez így első hallásra olvasásra őrületesen soknak tűnik, viszont olyan tájak mellett haladsz el, hogy fel sem tűnik, mennyi ideje ülsz vonaton. Nagyjából az út utolsó negyedében szedtünk össze egy 5-10 perces késést, addig másodpercre pontosan indultunk minden megállóból. Az átszállóhelyen viszont bevárt minket a másik vonat.
 |
| Felhők és hegyek |
Åndalsnes-től busszal lehet tovább közelekedni, viszont mi annyira komplex utat terveztünk, hogy anyagilag is és időben is jobban megérte, hogy a saját utunkat járjuk, így a kis városka (vagy falu? még mindig nem néztem utána...ha legközelebb előjön, ígérem, megnézem!) hotelében üzemelő AVIS-nál béreltünk egy autót. Hát...találgattunk előtte, hogy milyen kocsit fogunk kapni. Kapunk esetleg egy roncsot, reménykedtünk, hogy a kategóriába talán belefér egy Ford Focus is, amivel egyáltalán fel tudunk menni a hegyre meg van rajta téligumi. Végül egy Volvo V90 Cross Country-t kaptunk, és bár nem értek a kocsikhoz, de ez azért elég menő volt.
 |
| A Trollstigen lábánál |
A kocsi felvétele után visszamentünk még a Trollveggenhez, ami Európa legnagyobb függőleges sziklafala. Sajnos olyan szinten leszakadt az ég, hogy nem láttad, mi történik előtted öt centire. Vártunk egy kicsit az autóban, és amint felszakadozott kicsit a felhőzet, elindultunk a Trollstigenhez. Észnél kellett lenni, és amint egy kicsit jobbra fordult az idő, _azonnal_ meg kellett indulni, ki kellett használni, mert kb. kiszámíthatatlan volt, hogy mikor fog megint beborulni, vagy mikor kezd el újra szakadni a hó.
 |
| A Trollstigen alatt |
Szerencsére a Trollstigen aljánál már sütött a Nap. Kicsit megálltunk, mert itt is elképesztő tájak vannak! A levegő annyira friss, hogy harapni lehet. A hegycsúcsok szaggatják szét a felhőket sok-sok kisebb darabra, a hegyek tetejét szinte nem is látod. Ha látod is, felfogni nem tudod. Hallod a madárcsicsergést. Hallod a rengeteg vízesés és patak morajlását. Gondban vagyok a szavakkal, mert ezt a látványt, ezt az érzést nagyon-nagyon nehéz leírni.
Na de hogy ne legyen minden olyan idilli, hamar visszahoz a valóságba a melletted megálló két túrabusz egy csapat ázsiaival. Nem kell itt csipkedni magad, hogy álmodsz-e, elég egy busz kínai és tudod, hogy még mindig ezen a Földön vagy. :)
 |
| Vigyázat! Trollok! |
Gyorsan még előttük elindultunk, hogy "megmásszuk" a Volvónkkal a Trollstigent. Végig úgy be voltam szarva, hogy arra szavak nincsenek. :D Nem nagyon mertem lenézni, felnézni se, előre se, hátra se, úgyhogy végigvideóztam, fotóztam az utat kb. Aztán amikor kinéztem az ablakon, akkor attól féltem, hogy annyira kapaszkodok, hogy a kezemben marad a kocsi valamelyik alkatrésze.
 |
| Kivehető a Trollstigen pár kanyarja és egy híd |
 |
| Trollstigen |
Lentről látod a Trollstigent. Vagyis azt hiszed, hogy látod az egészet, de az a pár kanyar, amit látsz, az csak egy része. Nagyjából a harmadánál jársz az útnak, amikor észreveszed, hogy tőled jobbra van egy hegy, aminek a szélén egyensúlyozik egy másik busz, úgy feletted legalább négy-öt kanyarral.
 |
| Trollstigen és a vízesés |
Nagyjából a vízeséshez tudod viszonyítani útközben, hogy milyen magasan vagy. Az út végig nagyon szűk, alig két sávos, legtöbb helyen inkább egy. A kanyarokban nem nagyon látod be, hogy jön-e föntről/szemből valaki. Körülbelül egy harmincas-negyvenes tempóban lehet biztonságosan haladni. Itt-ott persze van egy-egy öböl, hogy a szemből érkezőket be tudd várni (vagy fordítva).
 |
| Stigfossen (vízesés) és a Stigfossbrua (híd) |
A Trollstigen tetejéhez érve egy modern visitor center vár minket. Na meg egy óriási felhő, amiből percek múlva elkezd szakadni a hó megint. Fagypont alatti hőmérséklet volt fent a hegyen.
 |
| Kőhalmok (cairn) |
 |
| Trollstigen "kilátó" |
Egy egész hosszú kilátón lehet kisétálni, ahonnan beláthatod az egész Trollstigent. Sajnos mi a hóesésnek és a felhőnek hála nem láttunk semmit. :( Abból a szempontból nem volt ez számomra gond, hogy legalább nem láttam mi van vagy nincs alattam, vagy milyen magasan vagyok, így nem paráztam szanaszét magam.
 |
| Tony havat eszik |
Étkezde is működik itt, meg persze szuvenírbolt és vannak trollok is.
 |
| Trollstigen Visitor Center |
 |
| Kedves trollok |
Az utazás ezen pontjától kezdve lett füstszagú mindenem. De nagyon kellemes volt ez a meleg, hála az óriási kandallónak a helyiség közepén.
 |
| Fél óra leforgása alatt több centi hó esett |
Május végén belecsöppentünk a télbe a Trollstigen tetején. Az utazás előtt 12-16 fokokat jósoltak, majd egy héttel előtte már 6-8 fokra lehetett számítani. Ez persze csak az alacsonyabban fekvő települések, helyek hőmérséklete, a hegyek tetején jóval hidegebb van.
 |
| A Waze-nek sajnos az alagutakban és bizonyos helyeken nem sok hasznát vettük |
 |
| Tél a hegyekben |
Miután kicsit felmelegedtünk, útnak indultunk Geirangerbe. Egy viszonylag hosszú szakaszon még téli tájakon haladtunk. Az utak mindenhol nagyon szépen le voltak takarítva, sehol sem volt havas szakasz. Látszik, hogy itt azért komolyan veszik ezt. A Trollstigen, ami a 63-as út része, egyébként egész télen le van zárva, mert nem járható. Nagyjából december elejétől május végéig nem járható. Az utunk előtt naponta többször ránéztem arra a térképre, ahol minden útról naprakész közlekedési információkat kaphatunk. Itt jelezte, hogy melyik utak vannak a tél miatt lezárva. Másfél héttel az utazás előtt végre eltűnt a kis "VINTER" ikon a Trollstigen mellől, úgyhogy már nem kellett izgulnunk azon, hogy esetleg utunk idején nem lesz nyitva. (Azon a héten, amikor ott voltunk, hajnali három és délelőtt tizenegy között filmforgatás miatt volt lezárva az út, de minden ilyen infot a vegvesen.no honlapon közzétesznek.)
 |
| Felhős tél |
 |
| Kevésbé felhős tél |
A képeket elnézve nem is meglepő, hogy ilyen sokáig járhatatlan az út. Itt is, és máshol is találkoztunk több méteres hófalakkal.
 |
| Lefelé már kevesebb hóval találkoztunk |
A téli tájat lassan felváltotta egy tavasziasabb táj. A főbb utakon általában 80 a megengedett sebesség, de nagyon ritkán mentünk annyival. A norvégok is hellyel-közel tartják be ezeket a szabályokat, bár nem annyira, mint a finnek. Általánosságban azt vettem észre, hogy itt a nyolcvanas táblánál toporognak mögötted, ha hetvennel, nyolcvannal mész, de annyira nem bátrak, hogy felgyorsítsanak kilencvenre vagy százra, hogy megelőzzenek. Persze vannak olyanok is, akik bátran megtolják százzal ilyen helyen is. A zebrán MINDENHOL átengednek. Már akkor megállnak, ha látják, hogy te 2-3 méter múlva ott fogsz átmenni. Rengeteget biccentenek, intenek egymásnak az autósok, amit viszonoznak is. Ha megköszönöd, hogy elengedett az úton, egytől-egyig visszaintenek, hogy tudomásul vették.
 |
| Gyöngyszem az utunk során |
 |
| Ez volt rám a legjellemzőbb :) |
 |
| Lehetetlen kék színű patak |
Az úton több helyen érdemes megállni, és ilyen gyöngyszemekre bukkanhat az ember. A tűzrakóhelyből arra következtetek, hogy ezeket mások is felfedezték már. :) Åndalsnes és Geiranger nagyjából 2,5-3 órányira fekszik egymástól, közben pedig egyet kompozni is kell Linde és Eidsdal között. A komp nagyon egyszerűen működik: általában 15-20-30 percenként közlekednek, csak felhajtasz rá az autóval, majd egy ember végigjár és beszedi tőled a pénzt. Képletesen, mert a kompon csak kártyával lehet fizetni. Nagyjából 3,000-5,000 Ft-ba kerül egy kompozás, attól függően, hogy mekkora az autó, hányan ültök benne, mi az útvonal és nagyjából mekkora a távolság. Egy-egy ilyen út lehet 10, de akár 40 perc is. Minden infot a fjord1 honlapján (menetrend, árlista) meg lehet találni, de azt hiszem, csak norvégul.
 |
| Kompon |
Geirangerben este 11 körül "ment le" a Nap ottjártunkkor. Teljesen éjszakai sötétség nem volt, csak szürkület. Ez abból a szempontból szerencsés, hogy több időnk van látni, nem kell azért sietnünk, mert hamarosan besötétedik.
 |
| Minden kanyarban van egy fotóra méltó hegy |
 |
| Nagyon sok helyen találkoztunk szerpentinnel |
Geiranger előtt több szerpentinen is végig kell mennünk, azonban itt az Ørnevegen-t (ejtsd: örrnevéégn) szeretném kiemelni, ahonnan épp a falucska előtti út tetejéről tárul elénk pazar kilátás a fjordra.
 |
| Geirangerfjord az Ørnevegenről |
 |
| Geirangerfjord az Ørnevegenről |
A kilátópont a felső kanyarnál helyezkedik el, ahonnan látható a Hét Nővér vízesés és Geiranger is. Egy jó fél órát el lehet itt tölteni nézelődéssel, mert nagyon nehezen tudod befogadni ezt a tájat. Azt, hogy ilyen gyönyörű hely létezik valahol a világon. Fel nem lehet fogni, hogy milyen óriási itt minden. Aztán megint elkezdett kicsit esni a hó. :)
 |
| A szobánk Geirangerben |
Geirangerben a Hotell Geirangerben szálltunk meg, ami szinte a parton van, elég jó helyen. Olyan szobát választottunk, ahonnan kilátás nyílik a fjordra. Ezek a szobák persze drágábbak, mint a kilátás nélküliek, de minden egyes koronát megért, hogy úgy alszol el, hogy ezt látod, éjszaka felébredsz és még mindig látod, csak szürkületben, és erre a látványra is kelsz fel.
 |
| Itt még csak a hegy mögé bújt el a Nap este |
A hotelben büfévacsora is elérhető, rengetegféle hallal, rákkal, különböző köretekkel, salátákkal és desszertekkel is. Elég borsos ára van, de Norvégiában az étel és ital mindenhol nagyon drága. Nagyjából 2x, de akár 3x annyiba kerülnek az ételek, mint Magyarországon. Egy pohár (!) sör 3,000 Ft-tól kezdődik, egy üveg bor pedig gyakran 15,000 Ft-nyi koronába kerül.
 |
| Büfévacsora mindenféle tengeri dologgal |
Éjszaka többször felébredtem, kikukucskáltam, hogy milyen, amikor nincs teljesen sötétség. :) Másnap reggel megreggeliztünk, ettünk lazacot és barna sajtot, és ameddig lehetett, maradtunk a szobában, hogy minél többet magunkba szívjunk ebből a látványból.
 |
| Kilátás a szobából |
Sajnos aznap megérkezett egy óriási szállodahajó, ami gyönyörűen beállt középre... Ezáltal a faluban is sokkal nagyobb lett a tömeg, a hajóról rengeteg ember leszabadult, akik össze-vissza rohangáltak az utcákon.
 |
| Megérkezett a Costa Mediterranea |
Miután kicsekkoltunk a hotelból, három állomásunk volt még Geirangerben és a környéken: A Dalsnibba (hegy), a Flydalsjuvet (kilátó) és a Storfossen (vízesés). Geiranger végig szerpentines, száguldozni itt sem nagyon lehet. (Ez alól kivételt képezett a reggelit végigböfögő indiai társaság, akik két BMW-ben szelték az utakat.) Nem is nagyon tudsz gyorsan menni, mert nagy a forgalom (túrabuszok, gyalogosok, biciklisek, túrázók).
 |
| Úton a Dalsnibbára |
Geirangerből ismét megindultunk a tél felé. Minél magasabbra értünk, annál jobban téliesedett a táj. Egy idő után szakadni kezdett a hó. De már hozzászoktunk. :)
 |
| Szerpentin visz fel minket a Djupvatnet-hez (tó) |
 |
| Djupvasshytta |
Megálltunk a Djupvasshyttanál (szuvenírbolt, étterem és szálloda), ahol elvileg van egy tó is, de ezt még vastag hóréteg borította, így nem látszott belőle semmi sajnos. A képen is látható, hogy ez a hely 1030 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. (A tenger feletti magasságot rengeteg helyen fel szokták tüntetni, pl. vasútállomásokon, kilátókon, stb.) Innen vitt felfelé egy kanyargós út a Dalsnibba tetejére. Itt útdíjat is kellett fizetni, nagyjából 3,000 Ft-ba került.
 |
| Ismét egy kanyargós út |
 |
| Úton a Dalsnibbára |
Na itt egy idő után még a Trollstigennél tapasztalt hófalaknál is nagyobb hófalakkal találkoztunk. Egy-egy kanyarnál pedig annyira fújt a szél, hogy rengeteg havat söpört magával, aminek köszönhetően nem láttál az útból semmit.
 |
| Szakadó hóesés és hófalak |
A hegytetőről elvileg el lehetne látni egészen az öbölig, de sajnos ebből sem láttunk semmit az időjárásnak köszönhetően. Viszont annyi gyönyörű tájat láttunk, hogy egyáltalán nem voltunk csalódottak. (Meg persze jön a duma, hogy akkor majd ide is vissza kell még egyszer jönnünk.)
 |
| Nagyjából kivehető a kacskaringós út |
 |
| Dalsnibba turistapont |
Nagyjából látszott egy pici az útból, de inkább óriási fehérséget és nagy hópelyheket láttunk. Elindultunk visszafelé, úgy terveztük, hogy a fél négyes komppal utazunk tovább és még volt két állomásunk.
 |
| Geiranger panoráma |
 |
| Geiranger panoráma |
A tájra a legszebb kilátás a Flydalsjuvet-ről nyílik. Tiszta időben mindent nagyon szépen be lehet látni innen.
 |
| Geiranger a Flydalsjuvetről |
Ezután a Storfossen vízeséshez mentünk el, ami egészen magasról a hegyekből aláeső patak alsó szakaszánál található. Ezen a szakaszon végigsétálhatunk a patak mellett, fölött. Itt még közelebbről megcsodálhatjuk a fjordot. Beszélgetni viszont nem lehet, olyan hangos a vízesés. Geirangerben található a Norvég Fjordmúzeum is, így ha több időt töltünk el itt, azt is meglátogathatjuk.
 |
| Storfossen és Geiranger |
 |
| Storfossen |
Itt megpillantottam a kanyarban feltűnni a kompunkat, úgyhogy sprinteltünk vissza az autóhoz, hogy időben odaérjünk. Meg a szállodahajó miatt féltem kicsit attól is, hogy sokan fognak fjordtúrára menni, és esetleg nem lesz helyünk.
 |
| A komp |
Geirangerből, és a környékről is sok fjordtúra indul. Ezek általában 30,000-60,000 Ft-ba kerülnek. Mi egy olyat választottunk ki, ami ennél olcsóbb, és nem kifejezetten fjordtúra. Ez egy privát működtetésű komp, ami Geiranger és Hellesylt között közlekedik és nagyjából 1-1,5 óra a menetideje. Lehet retúr jegyet is váltani rá, de egy útra is be lehet fizetni, illetve szállít járműveket is. Többnyelvű audio guide mesélt egy-egy látványosságról az út során, a fedélzeten pedig büfé és szuvenírbolt is üzemel.
 |
| A Geirangerfjordon |
A bő egy órás út nagyobb részét a szabadban töltöttük, bár egy-két helyen olyan erős volt a szél, hogy nem hogy attól féltem, hogy a sapkámat viszi le, hanem kikapja a kezemből a fényképezőgépemet és azt viszi el a 'csába, aztán én meg sírhatok utána.
 |
| Az Ørnevegen út |
Bent ettünk egy hotdogot (olcsó kajatipp Norvégiába: hotdog, amit ők pølse med brød-ként (kolbász kenyérrel, ejtsd: pölsze me brő) emlegetnek) és forró csokit ittunk. Aztán gyorsan visszamentünk nézelődni kintre.
 |
| Hét Nővér Vízesés |
 |
| Geirangerfjord |
 |
| Vízesések vízesések hátán |
 |
| Sziklák, vízesések, zöld erdők és zöld színű víz |
 |
| Magasba nyúló sziklák |
 |
| Egy másik komp |
Elhajóztunk a Hét Nővér vízesés mellett, ami olyan szintű hihetetlen látvány, hogy nem is tudom leírni, nem is fogok próbálkozni vele. Menjetek és nézzétek meg élőben! Nem csak ez az egy (igazából nevéből kikövetkeztető, hogy hét) vízesés jön velünk szembe, hanem percenként kapkodnod kell a fejed utánuk, annyi van belőlük. Nyilván a Hét Nővér a legszebb és leghíresebb közülük, de a többi is csodálatra méltó.
 |
| A kilátópontból rálátni a fjordra |
Miután megérkeztünk Hellesyltbe, elindultunk a következő állomásunkra, Ålesundbe. Hellesylt szintén egy nagyon cuki hely, a falut egy baromi széles vízesés választja ketté, sőt még saját alagútja is van! (Meg rengeteg turistája.) Google Maps-en kinéztem egy olyan helyet, ahonnan gyönyörűen be lehet látni azt a részt, ahol a fjord kettéválik. Egy alagút előtt van közvetlenül egy kiépítetlen parkolórész, ahol meg kellett állnunk. Mivel a felvételek 2010-esek voltak, így egyáltalán nem az jött szembe, amit vártam, szóval túl is mentünk rajta, és a következő 4 km-es alagút után vissza kellett fordulnunk.
 |
| Játékhajó |
Azóta nagyon szépen kiépítették, van itt is vízesés, de mosdó is, illetve tágas parkolóhely. A fjordra pedig innen rálátunk és tömeg se nagyon van. (Egy kutyát sétáltató lakókocsis párral találkoztunk csak itt.) Utána folytattunk az utunkat Ålesund-be, mely során megint kompoztunk egyet.
 |
| Ålesund |
Ålesund-t Norvégia legszebb városaként emlegetik. Nevére keserédesen egy tragédiának köszönhetően szolgált rá. 1904-ben egy tűzben a város leégett. Ahogy Norvégiában jellemző, itt is a fa volt a fő építőanyag, így tulajdonképpen az egész település a földdel lett egyenlő. A várost ezután kőből, téglából, kevésbé éghető anyagokból építették újjá, art nouveau stílusban.
A városban sétálgatva rengeteg apró részletet figyelhetünk meg az épületeken. Nagyon-nagyon szép a város, érdemes elveszni itt is, mert biztos, hogy olyan helyen lyukadunk ki, ahol nagyon szépet láthatunk.
Ålesund-ben két éjszakát szálltunk meg. Este volt már, amikor Geirangerből megérkeztünk, így a következő napunk volt, amit itt töltöttünk el. A szállodában a reggeli extra bőséges volt, legalább háromféleképpen elkészített lazac, szarvaskolbász, különleges sonkák, sajtok, gofrik, rengetegféle kenyér közül tudtunk válogatni. Kicsit meg is jártam, mert láttam egy helyi sajtot, amit gondoltam, kipróbálok. Már ahogy emeltem a tányéromra, az általam generált apró mozdulatból fakadó légfuvallattal meg is csapott a szaga. Mert ennek szaga volt. Nem is tudnám mihez hasonlítani, de valahol a két hetes lábszag és rohadó szemétkupac között lehet valahol az igazság. Visszatenni már nem akartam, ha kivettem, úgyhogy megkóstoltam, viszont az íze nagyon jó volt. Csak befogott orral kell enni. :) A neve egyébként ridder ost.
 |
| Ålesund központja |
Reggeli után felmentünk az Aksla tetejére, ahonnan mi is lőhettünk egy tipikus ålesund-i instagramfotót. Ide egyébként nagyjából 400 lépcsőn keresztül is fel lehet jutni, de mi inkább az autót választottuk, mert 1: Ålesundben fizetős a parkolás 2: utána még mentünk máshova is. A lépcsők közvetlenül a városból indulnak, autóval kerülni kell.
 |
| Ålesund látkép |
A látvány innen valóban lenyűgőző! Belátni az egész szigetvilágot és Ålesund ikonikus épületeit is megcsodálhatjuk egész magasról.
 |
| Ålesund |
Ezen a ponton már annyi minden szépet láttunk, hogy boldogan mentünk volna haza akkor is, ha ez az utazás csak ennyi lett volna. De tudom, hogy Ti is mióta ezt olvassátok, tudat alatt azt érzitek, hogy hiányzik innen még valami...megnyugtatok mindenkit, miután jártunk az Aksla tetején, nem mentünk máshova, mint egy... igen... dobpergés... feszült lélegzetvisszatartás...
VILÁGÍTÓTORONYHOZ!
 |
| Alnes |
Ålesund melletti szigetek egyikén fekszik Alnes, ahol egy világítótorony is található. Ide több alagúton, hídon tudunk eljutni nagyjából 30-40 perc alatt. Alnes-be egészen konkrétan egysávos alagút vezet, így ha jönnek a faluból, akkor félre kell állnod az arra kijelölt helyen és elsőbbséget kell adnod a szembe jövőknek. Ilyet még sehol sem láttam.
 |
| Alnesi látkép |
Ålesundre és a környékre is jellemző volt ott tartózkodásunk idején, hogy körülbeül 10-15 perces szakaszokban váltotta egymást a verőfényes napsütés és a szakadó eső. Természetesen utóbbi akkor volt jellemző, amikor kiszálltunk a kocsiból, kiléptünk az ajtón, tengerparton sétáltunk, stb. Gondolhatjátok.
 |
| Az alnesi világítótorony |
A világítótorony tetejéről szépen be lehet látni a környéket. Ez egy kisebb darab, 90 nagyon keskeny lépcsőfok vezet fel a tetejére, ahol körbe lehet menni.
A világótoronyban egy helyi festő képeiből kiállítást is lehet nézni, ha egy-egy szinten megpihennénk. Egy kicsit távolabb a toronytól pedig nagyterem és kávézó is üzemel.
 |
| Ablakból |
 |
| Ezt látni a világítótoronyból |
Miután megnéztük a világítótornyot, a közeli partszakaszra sétáltunk el (esőben). Persze közben a Nap is sütött, de nagyon erős hideg szél fújt. A kabátom az eső felőli oldalon teljesen átázott, a másik oldalam szinte száraz volt.
Kicsit büdös volt itt a parton rohadó tengeri növényektől, meg amúgy is óriási felhők keztek gyülekezni a távolban, így elindultunk vissza az autóhoz. Sajnos, ami távolinak tűnt, az egy pillanat alatt felettünk volt, így megint jó nagy eső kapott el minket. Pedig a parton piknikezni is lehetett volna a padokon (ha nincs büdös). Mire visszaértünk az autóhoz, természetesen elállt az eső, így még egy másik partszakaszhoz is elsétáltunk.
Miután kilegóztuk magunkat a kövekkel, elindultunk visszafelé. Ahogy változik az idő, úgy tűnik fel minden más fényben, színben.
Alnes után, az egysávos alagút előtt még megálltunk egy parkolóban, ahol elsétáltunk a sok kicsi színes csónakház mellett és még egyszer megnéztük messziről a világítótornyot. Itt már jégeső is volt egy pici, csak hogy ne maradjon ki ez sem.
 |
| Csónakházak |
Ebből a parkolóból indul egyébként egy túraútvonal fel a hegyre és a hegyen lévő tóhoz, de mivel ennyit esett az eső, inkább nem mentünk fel.
 |
| A birkák miatt kérik, csukjuk be a kaput magunk mögött |
Elindultunk vissza Ålesundbe, hogy megvacsorázzunk és sétáljunk egyet a városban. Itt egyébként már később ment le a Nap és a szürkület is sokkal világosabb volt, mint egy napja Geirangerben.
 |
| Háttérben az Aksla tetejére vezető lépcsősor |
A Lyst nevű helyen vacsoráztunk, itt is hallevest ettünk, ami végre NAGYON FINOM volt. Ettünk utána egy-egy szelet almáspitét is, ami mellé fagylaltot és gyümölcsöket tálaltak. Én nem tudom, hogy van ez, de az összes gyümölcs, amit Norvégiában ettem, sokkal ízesebb és finomabb volt, mint amiket itthon lehet kapni... Pedig arra számítana az ember, hogy ott északon csak ízetlen drága dolgokat lehet fogyasztani.
 |
| Halleves |
 |
| Almatorta |
 |
| Lyst |
Másnap még volt egy szuper reggelink a hotelban, majd útnak indultunk az Atlantic Road-ra. Ålesund-ből nagyjából 3 óra az út. Vestnes-nél kell kompra szállnunk, ami Molde-ig visz minket, majd a városon kívül rácsatlakozunk a 64-es útra.
A 64-es út ezen szakasza az Atlanterhavsveien névre hallgat, de szerintem mi magyarok is csak Atlantic Road néven emlegetjük. Sok-sok kis szigeten átívelő út ez rögtön a Norvég-tenger partján. Leghíresebb hídja a Storseisundbrua, ami valószínűleg nagy viharban a legizgibb.
 |
| A Storseisundbrua |
Szinte minden szigeten meg tudunk állni nézelődni, fotózni, van parkoló és mellékhelyiség is bőven. A legnagyobb szigeten üzemel egy kávézó/szuvenírbolt is. Általában mindenki intelligens annyira, hogy lassan közelekedik (60-as tábla van kint egyébként, de a korlátozás csak napközben érvényes), mert egyrészt a hídon nem látod be, mi van előtted, másrészt ha gyalogos vagy, nem mászkálsz az úton, mert veszélyes. Persze kivételek mindig vannak... Engem inkább az bosszantott, hogy két sárga kabátos majom a legjobb képeimen rajta van. Az autókat kivártam, amíg elmennek, de ezek nem akartak letakarodni onnan. Ráadásul pont a teteje előtti szakaszon futkostak, ugráltak és cigánykerekeztek (?!) az út közepén, amíg az apjuk drónról vette őket, azt a legnehezebb belátni. Ha jön egy autó, már le sem tud fékezni biztonságosan, mikor látótávolságba kerülnek.
A hídról a legjobb fotókat a távolabbi szigetekről lehet lőni, azokon látszik igazán a különleges formája. Persze ahhoz egy jó teleobjektív is kell.
A szigeten, ahol a kávézó is található, körbe lehet menni egy kiépített ösvényen, amiről itt-ott le is lehet térni, így egészen a köveken át a tengerig le tudunk menni.
 |
| A kiépített út |
Innen a következő város Kristiansund, ahol terveztünk a megszállást az éjszakára. Ez volt az utolsó előtti éjszakánk, szombaton délután már ment vissza a vonatunk Åndalsnesből Oslo repülőteréig. Úgy döntöttünk, hogy nem autózunk fel Kristiansundig, hanem inkább a közelben szállunk meg.
 |
| Zöldtető |
Így találtam rá a Håholmen Havstuer nevű helyre. Ez a hotel a Classic Norway szállodalánc részét képezi. Különlegessége egészen konkrétan az, hogy az Atlantic Road melletti egyik szigeten található, a szobák pedig kis füves tetejű házikókban vannak. Eredetileg ez egy halászfalu.
 |
| A hajó mögötti három ablakos sárga épület melletti kis piros házikó volt a miénk |
Mivel a szállás egy szigeten van, ezért hajóval vittek be minket. Az autót az Atlantic Road melletti parkolóban hagytuk, majd megérkezett egy kis hajó, ami pár perc alatt elvitt minket a szigetre. A recepciós nagyon-nagyon kedves volt, itt azért már sokkal bátrabbak voltunk a norvég nyelvvel. Sokmindent értettünk, sok ismerős szót kihallottunk, de itt már mertünk beszélni is.
 |
| Faluhotel |
Az étteremben vacsoráztunk, háromfogásos menüt ettünk. A pincér lány nagyon-nagyon aranyos volt, kérdezgette, honnan jöttünk, merre jártunk eddig, hogyhogy beszélünk picit norvégul, stb. Az étel nagyon finom volt.
 |
| Előétel: céklasaláta |
 |
| Főétel: hal, gersli, ropogósra sült zöldségek |
 |
| Desszert: csokoládé fudge sós karamellával |
A szigeten a személyzeten és egy másik vendég páron kívül nem volt senki más. Távol voltunk a világ zajától, a nagyvárosoktól. A kiszolgálás, és ahogy velünk viselkedtek, az csillagos ötös volt! :) Mivel nem voltak még vendégek nagyon, így a reggeli sem svédasztalos volt, hanem azt mondták, majd kapunk egy-egy tálat reggelire.
 |
| A sziget térképe (27-es volt a házikónk, az 5-ös az étterem) |
Vacsora után sétálgattunk egy kicsit a szigeten, körbejártunk mindent. Innen is lehetett látni a 64-es út hídjait, a szigeteket és a környező hegyeket. Nagyjából 9 óra lehetett és egy-két órája vakítóan sütött a Nap.
 |
| A szobánk |
 |
| Kilátás a szobából |
A szobánk nagyon szép volt, ízlésesen volt berendezve a tradíciók figyelembevételével. A fürdőszoba viszont teljesen modern volt, így a kényelem is megvolt szerencsére. Az ágy nagyon puha és kényelmes, rég aludtam már ilyen jót, mint itt.
Itt a Nap nagyjából negyed tizenkettőkor "ment le", onnantól kezdve konstans naplementében volt részünk. Megbeszéltük, hogy éjfél körül felkelünk és sétálunk egyet, csak hogy megnézhessük, milyen ez. Ahhoz, hogy a Nap egész éjszaka fent legyen, jóval északabbra kellett volna mennünk, egyszer majd szeretnénk látni azt is. De ettől függetlenül azért ez is elég szép volt! Rakok be egy olyan képet, amihez egyáltalán nem nyúltam hozzá, így adja vissza a legjobban, hogy valójávan milyen is ott egy éjszaka ilyenkor.
 |
| A norvég éjszaka itt teljes valójában |
Üldögéltünk még kicsit a padon, majd mentünk vissza aludni.
 |
| Éjszaka Norvégiában az Atlantic Road mellett |
 |
| Éjszaka Norvégiában az Atlantic Road mellett |
A reggelink felülmúlta minden számításunkat. Kaptunk két óriási tálat: egy sósat (halakkal, szarvaskolbásszal, sonkával, sajttal, zöldségekkel, skagen mixxel) és egy édeset (chia pudinggal, gyümölcsökkel, joghurttal, lekvárral és croissantokkal). Hoztak még külön tükörtojást, bacont és többféle kenyeret, kávét, almalevet. Az étteremvezető is odajött hozzánk beszélgetni. Vele végig norvégul beszélgettünk, elmeséltük, mióta tanulunk, honnan jöttünk. Meg is lepődött, hogy öt hónapja tanulunk, de milyen jól beszéljük a nyelvet.
 |
| A sós tál |
 |
| Az édes tál |
 |
| Kenyérválogatás |
Aztán lassan búcsút kellett vennünk a szigettől. Jött a kapitány és visszavitt minket a kocsinkhoz. Végigautóztunk mégegyszer az Atlantic Road-on, most is megálltunk, mert most kicsit szebb időnk volt.
 |
| Håholmen a hajóról |
Búcsúzóul kompoztunk még egyet, majd visszaértünk Åndalsnesbe. Még elmentünk az autó leadása előtt a Trollveggenhez, mert sokkal tisztább volt az idő. Szerencsére most többet is láttunk. Ahogy álltunk és fotóztunk meg néztük a tájat, többször óriási morajlás ütötte meg a fülünk. Egy-két nagyobb hótömb elkezdett olvadni, majd ezek szépen lassan csúsztak lefelé a hegyről. Messziről olyan lassúnak tűnt, ahogy hullott le a hó. Közben pedig végig hallanni lehetett. Csodás élmény volt!
 |
| Trollveggen |
 |
| Látható, ahogy hullik le a hó a hegy oldalán (kép közepe kb.) |
 |
| Trollveggen |
Visszavittük az autót a hotelhez, majd a vonat indulásáig volt még kb. 2-2,5 óránk Åndalsnesben. Ez idő alatt megírtuk a szokásos képeslapokat, sétáltunk picit a városkában (najó, most már megnézem, hogy mi is ez hivatalosan: város) és ebédeltünk egyet a Sødalshuset nevű helyen, ahol a hely hamburgerét kóstoltuk meg. Különleges volt, nem mondom, hogy rá tudnék szokni: a húspogácsába gyömbért, fekete ribizlit és chilit reszeltek, a salátán és paradicsomon kívül pedig mangó és avokádó is került a buciba, amit egyébként helyben sütöttek. A környék díjnyertes kéksajtja is helyet kapott a hamburgerben. Többféle vegán és cukormentes édesség is kérhető a pultból.
 |
| Vasútállomás |
Visszasétáltunk a vasútállomásra, ahova hamarosan be is futott a dízelvonat, amivel egy átszállással eljutottunk az osloi repülőtérre, ahonnan másnap reggel indult vissza Budapestre a járatunk.
Térképen látható az utunk, ami napokra lebontva így nézett ki:
Május 27.: Érkezés Osloba, Oslo városnézés
Május 28.: Vonatút északra, Trollstigen, Geiranger
Május 28.: Vonatút északra, Trollstigen, Geiranger
Május 29.: Dalsnibba, Geiranger fjordtúra, utazás Ålesundbe
Május 30.: Ålesund városnézés, Alnes világítótorony
Május 31.: Atlantic Road
Június 1.: Atlantic Road, Trollvegen, vonat a repülőtérre
Június 2.: Repülés vissza Budapestre
Norvégia viszonylag drága úticél, de meg lehet úszni olcsón is. A repülő- és vonatjegy egy útra egy főnek 11,000 Ft-ból kihozható. A környéken pedig rengeteg kemping üzemel, amik olcsóbb szálláslehetőséget biztosítanak. Sokan járják a környéket lakókocsikkal egyébként.
Az emberek kedvessége, a gyönyörű tájak, a nyugalom, a rengeteg lazac és hal miatt is lett Norvégia a kedvenc országunk, ahova bármikor szívesen visszalátogatunk.
 |
| Útvonalterv |
Az emberek kedvessége, a gyönyörű tájak, a nyugalom, a rengeteg lazac és hal miatt is lett Norvégia a kedvenc országunk, ahova bármikor szívesen visszalátogatunk.
Posts
